Ha kicsit alaposabban a dolgok mélyére nézünk, mindannyiunk családjában akadhatnak a múltból továbbcipelt- és örökített terhek, függetlenül azok súlyosságától és vonatkozásától. Az effajta titkok tudói rendszerint jobbnak vélik nem felkavarni a vizet – még ha koszos is -, miután egyszer az már leülepedett.
Éppen ezért találhatjuk érdekesnek Camilla Läckberg Eltitkolt életek című regényét, mely az írónő hazájában, Fälljbacka és közelében játszódó sorozat ötödik kötete. A belevitt történelmi krimivel párosítva pedig az izgalmi faktort mellé is pipát lehet tenni: a műben a második világháború bugyraiban kutathatunk az igazság után a főhőssel karöltve.
A krimiíró Erica Flack derült égből villámcsapásként éri a felfedezés: a balesetben nemrég elhunyt édesanyja hátramaradt holmijai közt egy náci érdemmedált és egy véres gyerekruhát talál. A gyerekkori elhagyatottságától kísértve, ez adja a végső lökést, hogy a dolgok végére járjon. Beleveti hát magát saját családtörténetének kutatásában. A nyomok egy nyugdíjba vonult történelemtanárhoz vezetik, aki anyja baráti köréhez tartozott a második világháború alatt. A kérdéseire azonban bizarr és kitérő válaszokat kap. Rá két nappal pedig a férfi eltűnik az élők sorából, erőszakos halált halva.
Erica gyesen lévő férje, Patrik Hedström nyomozó is hamarosan belekeveredik az ügybe, a gyilkosság kivizsgálása kapcsán. Vajon ki ölhette meg ilyen kegyetlenül az idős embert, hogy régi titkokat temessen el? A válaszhoz Erica kénytelen elolvasni édesanyja naplóit, melyek oldalai fájdalmas leleplezése múltjának. De ami még ennél is rosszabb, a tudomására jutott információk veszélyeztethetik férjét és újszülött gyermekét is, ugyanis egyeseknek eszük ágában sincs felhánytorgatni a múltat. Senki sem menekülhet a múlt sötét foltjai elől, ha egyszer már rájuk vetült a fény…
Camilla Läcberg szereplői úgymond földi halandók: nem heroikusak, nincsenek eltúlzott tulajdonságaik, és mindennapos problémákkal küzdenek ők is. Így könnyedén azonosulhatunk velük. Pláne Ericával, akit a naplóban leírtak arculcsapásul érnek, mert gyakorlatilag nem ismer rá anyjára. Ez rögtön fel is vet valamely súlyos történést, amely ekkora változást válthatott ki. A szálak, melyek szerelemmel, barátságokkal, titkokkal és bűnökkel tarkítottak, messzire, egészen hat évtizeddel vezetnek vissza az időben, s számos ember érint.
Az Eltitkolt életek a múlttal való szembesülés és megküzdés drámája, melyet a háború csak még súlyosabbá és komorabbá tesz. Egyáltalán nem lélekemelő olvasmány tehát, de cserébe kapunk izgalmat, emberi sorsokat, melyekből lehet okulni. Jelesül, hogy a lezáratlan ügyek generációkon át „görögnek” tovább, melyek rányomják bélyegüket a leszármazottakra, s melyek egyre akutabbá is válnak.
A cselekmény sem vágtat a kezdettől fogva, hanem szépen lassan bontakozik ki, ami a családtörténet-kutatás fényében azért reális, mert a felfedezések fokozatosan történnek általában, s nem egyik napról a másikra áll össze a kép. A tempó a kirakós játék végéhez közeledve egyre fokozódik, miközben a szerző ügyelt arra is, hogy ne egyenes út vezessen a végkifejletig, hanem legyen benne pár csavar is, a végére pedig egy egészen nagyot tartogat.
Összességében tehát az Eltitkolt életekben megvan minden, ami jó: családtörténet (hiszen másvalaki életébe belepillantani mindig is izgalmas), történelem (ami miatt a második világégés idejét nem átéltek számára lehet érdekes) és nyomozás. Maga a bűnügy „egyszerű”, nem is e téren domborít a regény, hanem a már szakértői szintű, párhuzamos történetvezetésben.
