Bánatosan ér haza az öreg székely a munkából. Aszongya az asszonynak:
-Te Márti, be kell valljam neked, mostanába ollan másodprímásnak érzem magamot ebbe a házasságba!
Erre az asszony egyet húz a vállán s aszongya:
-Folyton bolondságokon töröd a fejed János…máskülönben es, amilyen furulyád van neked, annak kéne örvendjél, hogy egyáltalán még benne vagy a zenekarba…
A székely bemegy a városba a komájával az orvoshoz. A kivizsgálás után elindulnak hazafelé.
Kérdi a koma: mit mondott a doktor?
-Aszonta: szarkómám van.
-Há’ ugyanbeza hunnét ösmer ingem az a doktor?
Meghal a székely, a temetésen a pap szívhezszóló prédikációt mond.
Kihangsúlyozza, hogy az elhunyt milyen remek férj és apa volt. Az özvegy szipogva odaszól nagyobbik fiának:
– Menj, fiam nézzé’ bele a koporsóba, eisze nem jó temetésre jöttünk.
-Kész van-e a házi fiam?
-Igen édesapám, jöjjön kóstolja meg!
A székely elvesz egy dolgos, de csúnya lányt. A menyecskét bántotta kinézete,mindegyre mondogatta:
-Jaj, de csúnya vagyok, jaj, hogy én milyen csúnya vagyok.
Az ura bólogatott egy ideig, majd azt mondta:
-Ne sajnáltasd magadot, Bözsi, me’ te csak a tükör előtt látod magadot. De mitszóljak én, aki egész nap látlak?
A gyilkos szembe áll a székellyel:
– Pénzt vagy életet!
– Há’… én eisze inkább az életet választom, me’ ha má’ meghóttam, mit es kezdenék a pénzzel?
Hazakíséri Mózsi Julcsát a bálból. Nekinyomja a kerítésnek, de Julcsa ellenkezik:
-Hagyj békit, nem vagyok én olyan!
Mózsi elengedi:
-No, jól van, én akkó megyek hazafelé. Mongyá’ valami biztatót nekem.
-Nincs rajtam bugyi.
Kérdi a székely asszony a leányától:
– Miko’ Mózsi megcsókolt, mé’ nem rikítottá’?
– Amiko’ csókolt azé’, me’ foglalt vót a szám. Utána má’ nem vót értelme.
A suttyó legényke szántott az apjával. Az apa fogta az ekét, a fiú meg a lovat vezette. Az eke ki-kiugrott a kemény földből.
Bosszus volt a székely, szidta a fiút, hogy ő rontja el a szántást.
-Nem én rontom el, hanem édesapám!
-Hogy beszélsz te az apáddal? Annak idején én nem mertem volna visszafeleselni az apámnak.
-Vót is magának apja?
-Vót bizony, különb, mint neked!
Ügyvédet hív az öreg székely, hogy lediktálja a végrendeletét:
-A falunak adományozom azt a lovat, amelyiket a múlt héten elloptak tőlem. De ha méges megkerülne, akkor legyen a Pista fiamé.
Űl az öreg székely a feleségével a tornácon és beszélgetnek:
-Hallod-e Mari, akartá’ vóna-e férfi lenni legalább egy napra?
-Szerettem vóna. Há’ maga?
Két mozdonyvezető beszélget. Mondja a német:
-Nálunk olyan gyorsan mennek a vonatok, hogy pofon akartam vágni az egyik állomásfőnököt, s a következő kapta.
Azt mondja a székely:
-Itt olyan lassan mennek, hogy sógor kifeküdt a sínre, me’ öngyilkos akart lenni,s éhen hótt.
Nagyon beteg az öreg székely. Hazajön Magyarországra elszármazott leánya, odamegy a betegágyhoz és kérdezi feldúltan:
– Maga erősen beteg, édesapám, szóltak-e az orvosnak, valaki hívta-e?
Azt mondja az öreg:
– Nem ke’, leányom. i itt a faluba’ természetes halállal szoktunk meghalni.
Baba született székelyéknél. Pár év eltelik,a gyerek szépen halad:
jár, mosolyog, játszik. Egyetlen baj, hogy nem szólal meg. Betölti a hat éves kort, de semmi. Aggódnak a szülők, orvoshoz is viszik.Az mindent rendben talál, a némaság oka számora is titok. Az idő múlik, végülis a szűlők beletörődnek. Ha nem beszél, hát nem beszél, csakis az ő fiacskájuk. A tizennegyedik születésnapján ebédelni űl össze a
család. A tányérokban gőzölög a húsleves. Egyszer csak megszólal a gyerek:
– Sót!
Az egész család meglepődik.
– Jajj, de boldog vagyok! – szól az anyja. – Te beszélsz fiam?
– Beszélek.
– Hát az isten szerelmére, eddig mér nem mondtál semmit?
– Eddig elég sós vót a leves.
A székely horgászik. Arra megy egy ember, s megkérdezi:
-Harapnak a halak?
-Dehogy! – mondja a székely. – Simogassa csak meg nyugodtan!
Baktat a székely a szekéren. Egy rendőr gyanakodva megállítja:
– Mit visz bátyám azokban a hordókban? Csak nem bort?
– Harmatlevet.
– Harmatlevet? Na, hadd kóstolom csak meg! Pfujjj! Ez borzalmas. Na,gyorsan menjen el innen!
– Gyí Harmat!
Kapaszkodva áll a székely az ülések között, a vonaton. Mondják neki:
-Jöjjön, üljön le, bácsi!
-Nem ülök le. Sietek!
A kommunista rendszerben énekel a székely a szilveszteri mulatságban:
– Kossuth Lajos azt izente, elfogyott a regimentjeeeeee…
Jő a milicista:
– Na, jöjjön velem, János bácsi!
– Há’ métt mennék?
– Az ének miatt.
– Ne ‘jedjen meg, nem most izente.
Pesti turistabusz áll meg homoródi borvízforrásnál, a székely tölti a korsóját.Kérdezik a turisták tőle:
-Mióta hordja a vizet innen bácsi?
-Mióta az eszemet tudom.
-Mire jó a borvíz?
-Szomjuságra, lelkem.
-Meddig áll el a víz, bácsi?
-Meddig el nem fogy.
Két székely a mezőn tántorog hazafelé, amikor meglátják a legelésző lovakat. Mondja az egyik:
-Ej, de irigy vagyok a lovakra, komám!
-Há’ mé’ teee?
-Me’ négykézláb mehetnek.
A székely a városban vendéglőben ebédel. Miután jóllakik, kérdezi a pincért:
– Tessék mondani, itt kinek ke’ fizetni?
– Nekem.
– No, há’ ez az első vendéglő, aho’ nem nekem ke’!
A székely lógatja fejét a kocsmaasztal mellett:
– Ha fel t’ok állni innét, menyek, kérek egy decit. Ha nem t’ok, akkó eisze elmenyek haza…
Mózsibá’ elmenyen az orvoshoz, mert fáj a feje. A doktor megvizsgálja, jobbról es,balról es, megütögeti, megszuszogtassa, s a fejét csóválva mondja:
-Nem tetszenek a leletei, hajjaje. Mit szokott maga reggelizni?
én-e? Egy kicsi kolbászt, s juhsajtot, rántottát tíz tojásból, s szalonnát.Előtte két pohárka szilvapálinkát.
-És mit szokott ebédelni?
-Megeszem a reggelről maradott kolbászt, szalonnát, utána faszulykalevest,ekkora csülökkel, no, s osztán lenyomtatom tőtött káposztával. Előtte két pohárszilvapálinkát, utána egy félliter bort.
-Vacsorára?
-Megeszem a délről maradt faszulykalevest, a csülköt, utána szalonnát, kolbászt,hagymát, s túrót. Na de előtte két pohár szilvapálinkát, utána fél liter veresbort.
-Jaj Mózsi bá’, ez nem egészséges! S hogy áll a koleszterinje?
-Mint a cövek!
Kopogtatnak az ötvenes években, hajnalban Marcsa néni ajtaján. Kiszól:
-Ki az?
-Mi vagyunk az agitátorok!
-Mit akarnak?
-Beszélgetni!
-Hányan vannak?
-Hárman.
-Hát akkor csak nyugodtan beszélgessenek.
Leszállnak a székelyek Madridban a buszról.Odajön egy spanyol:
– Ola!
Kérdi az egyik székely:
– Komám, hallod-e e’ mit mondott?
A másik szembeáll a spanyollal:
– Idefigyelj! Nekünk ne oláhozz, me’ kitekerem a nyakadot!
János bácsi Gyergyóban, a vendéglőben reamordul a pincérre:
-Ebbő’ a tyúkhúslevesbő’ hova lett a tyúk?
-Hova-hova! Magát se főzték bele a székelykáposztába!
Mondja a sorozóorvos a székely legénynek:
-Taszítsa le a nadrágját és hajoljon előre!
Hátulról nézelődik a doki és kérdezi:
-Van lyukas foga?
-Mé’? Onnan látszik?
Székely bácsi mondja: – Persze, öt politikus ment mint az állat, nekimentek a fának, és szanaszét repültek.
-és most hol vannak a sérültek?
-Eltemettem az összest.
-Úristen, és ha még éltek?
-Hát, egyik-másik szólt, hogy ő még él, de én már nem tudok hinni ezeknek…
Székely bácsi éjféltájban nyögve kászolódik ki az ágyból.
– Mi a bajod? Hová mégy? – kérdezi a felesége.
– Megyek a pincébe egy kis borért.
– Talán csak nem bolondultál meg, hogy éjfélkor bort akarsz inni?
– Nem in nem én, édes anyukám, de mikor álmomban három töl töltöttkáposztát ettem meg egy ültömben. Erre már muszáj inni, mert különben megcsömörlök.
Két öreg székely beszélget:
– Lusták ezek a mai fiatalok! én annak idejibe 15 kilométerre es elmentem gyalog a bálba!
– Hazafelé es gyalog menté’?
– Nem! Hazahozott a mentő.
