Kevesen lehetnek a földön, akik ne játszottak volna el a hibernáció gondolatával (már eleve a Star Wars kapcsán is): milyen lenne évek vagy akár évszázadokkal később felébredni? Sokkoló, az biztos. Ilyen élményben az emberi test lefagyasztása nélkül is részesülhetünk, csak sokkal szomorúbb szituációban: jelesül, ha kómába esünk. A krimimester Harlan Coben Nincs több esély című regényének főhősével pontosan ez történik – noha, ő mindössze két hetet „alszik” át, mégis arra kénytelen ébredni, hogy élete fenekestül felfordult.
Az imént említett szerencsétlenül járt fickó Marc Seidman, egy tiszteletben álló New Jersey-i plasztikai sebész. Egy nap betörnek a házába, s lövöldözés tör ki, amelyet ő túlél, felesége azonban meghal, míg féléves kislányának nyoma veszett. Az ösztönei azonnal átveszik az irányítást: feltett szándéka levadászni a tetteseket – annál is inkább, mert a hatóságok egyelőre nem jutnak egyről a kettőre. Csakhamar kap egy fülest gyermekével kapcsolatban: apósa – akinek egyébként a bőre alatt is pénz lapul – telefonon tudatja, hogy túszul ejtették a kislányt, s a váltságdíj kétmillió dollár. De nem szólhat a rendőröknek, mert különben meghal Tara – s nem kap második esélyt…
Jogos a felvetés, hogy nincs semmi érdekes ebben, és csak a szokványos krimielemeket hozza. Nos, Coben másra erősített rá: mégpedig a történetvezetésre, ugyanis olyannyira csűri-csavarja a szálakat, hogy mindvégig a sötétben tapogatózunk olvasás közben, merthogy jó pár szereplőt megtehetjük gyanúsítottnak, s egyikükre sem húzható rá egyértelműen a vizes lepedő.
Mindeközben pedig az egész regényen átível az édesapa küzdelme a kislányáért – nagyon érzelemgazdag szál ez, ami egyrészt emberibbé, másrészt izgalmasabbá és szívet tépőbbé teszi a történetet. Marc bármeddig képes elmenni, s sohasem adja fel a reményt (hiszen az hal meg utoljára). Na de azért ő sem tökéletes, megvannak neki is a maga hibái – mint a többi karakternek is, ugyanis az író jellemábrázolása nem egysíkú, fekete-fehér.
Maga a(z in medias res-szel indító) cselekmény pedig pörgős és feszes: a nyomozásban egymást érik a fordulatok, a kérdések; mikor azt hinnénk, végre megvan a bűnös, akkor a szerző (mintegy kijózanító, ébresztő pofonként) csavar egyet, elvisz egy másik irányba, még nagyobb zavarodottságot okozva. De ettől olyan izgalmas a Nincs több esély, hogy végig bizonytalanságban tart. Az írói stílus pedig gördülékeny, s a hozzáadott humor csak még gördülékenyebbé teszi az olvasást. Összességében tehát Harlan Coben legújabb magyarul megjelent regénye a szó pozitív értelmében véve igazi krimi, hihető, valóságos sztorival; amihez hozzájön még a mögöttes tartalom is többek között a kitartásról, a családról, a küzdésről, a szeretetről, a fájdalomról.
