Az időutazás igen hálás téma, hiszen rengetegféle történetet lehet köré keríteni – a lehetőségeknek gyakorlatilag csupán csak a képzelet szab határt. Az időutazás napjának központi témája is ez, melyben Brandon Haclett kicsit szokatlan, másféle, talán meglepő szabályok és keretek közé helyezi ezt a jelenséget. Ez a megközelítésmód pedig a név ellenére egy tehetséges magyar szerzőt dicsér, akinek polgárneve valójában Markovics Botond.
Az említett újítás pedig történetesen az, hogy nem lehet akármeddig visszautazni a történelemben, hanem egészen pontosan az időgép feltalálásának napjáig 2012 novemberében. Ez akkora horderejű esemény, hogy gyakorlatilag időturizmus-vagy zarándoklat épül köré: emberek jönnek a jövőből vissza, hogy ezt megünnepeljék. Az éremnek azonban két oldala van: az időutazás felrúgja az addigi világműködést, új szabályokat ír, s mindent új pályára, illetve dimenzióba állít. A pénz megszűnik, kormányok tűnnek el a süllyesztőben, s bárki kedvére ide-oda „flangálhat” az évek között – na de azért nem korlátlanul: időben előre az időfolyam végéig lehet menni, tovább nem.
Ebben, ilyen világban rabolják el a jövőből Beregi Ádám feleségét és fiát az időutazás napján. Természetesen családja visszaszerzésére, megmentésére indul azonnal, ám nincsen könnyű dolga a különféle univerzumok, ismeretlen fejlett technológiák és az idő káosza miatt. Mindeközben jó pár embernek nagyon is fáj a foga az időgép feltalálójára, Neil Jarrisonra, nem másért, mint egy világot megmenteni és elpusztítani képes információ, tudás okán. De nem most jött le a falvédőről, megvan a magához való esze, ami által rendesen fel is adja a leckét üldözőinek. S miközben egyfelől űzött, másfelől ő üldöz: mégpedig egy Rebeca nevű nőt, aki meglehet, hogy igen fontos kulcsfigura.
Az időutazás napja igazi unikum, ugyanis új szempontból közelíti meg az időutazást. Mondhatni, mindennapos, normális tevékenység, esemény, ugyanakkor – mint egy új világszintű tényező, amellyel számolni kell – új szintre is emeli az emberiséget, teljesen felülírva az addig ismert világrendet. amihez az ember kénytelen alkalmazkodni – ami meglehetősen nehéz, és nem nagyon van mihez, annyira kaotikussá és bizonytalanná teszi a jelent minden, ami a jövőből jön.
A regény kapcsán a pozitívumok nem merülnek ki az ötletességben, merthogy a cselekmény izgalmasra, fordulatosra sikeredett. Amely egyébként igen bonyolult, összetett, a szerző mégis logikai bukfencektől mentesen abszolválta a világkép-felépítést – elismerés jár érte. Tovább emeli a színvonalat a két történetszál, mely természetesen majd összefonódik. A humor sem mellőzött, és tartalmaz társadalmi, pszichológiai kérdéseket, vonatkozásokat is. Hackett regényéről tehát elmondható, hogy egy vérbeli, minőségi sci-fi, amely új fejezetet nyitott az időutazással kapcsolatos fantáziánkat illetően azzal, hogy egy világképet épített az időutazásra, nem pedig a történet egy elemeként használta fel.
