Philippa Gregory, minek után bebiztosította helyét a történelmiregény-műfajban, ezúttal új vizekre, avagy célpiacra evezett: előrukkolt egy ifjúsági regénnyel, melyben a egy tiniszerelmet bontakoztat ki vallásos-boszorkány(ság)os világban, időkben. De azért az alma mégsem esik messze a fájától, ugyanis ezúttal is a múltban játszódik legújabb, A Sötétség Rendje-kötetek. Az eddig (A Tudorok vagy a Rózsák háborúja sorozatokban) megszokott angol helyszínek helyett ezúttal Dél-Európába, a reneszánsz „melegágyába”, a 15. századi Itáliába kalauzolja az olvasót.
Az olasz csizmában járunk tehát, pontosan a 1453-ban. A tizenhét éves papnövendéket – a briliáns elméjű és igen (női) szemre való –, Luca Verát eretnekséggel vádolják. Nem másért taszították ki a Szent Xavér-monostorból, mint azért, mert tiltott könyvekből bővítette tudását, s a Bibliát értelmezésének magától, a maga módján állt neki, aminek során – a matematika tudományát használva, kétségei támadtak a krisztusi szent ereklyéket illetően. Az inkvizíció által reá kiszabott halálbüntetést megúszhatja, ha elfogadja V. Miklós pápa megbízását. Ennek megfelelően Lucát egy titkos szektába, a Sötétség Rendjébe választják be, hogy a veszély és gonoszság legkülönfélébb formái, jelei, illetve furcsa, rendkívüli események után nyomozzon Európa szerte.
A Lucával egyidős Isolde-ot zárdába kényszeríti édesapja, hirtelen döntéstől vezérelve, így nem örökölheti édesapja földjeit, holott erre nevelték. Neki is kijut a jóból: boszorkánysággal gyanúsítják a Lucretili apátnőt, ugyanis vezetősége alatt furcsa dolgok esnek meg az apácákkal, s a bizonyítékok ellene szólnak.
A két fiatal sorsának szálai itt érnek össze: Luca első feladata az apácák rejtélyes látomásainak, alvajárásának és testén megjelenő stigmák kivizsgálása – azonban ehelyett csakhamar Isolde megmentésén fáradozik. Fogadalmaik, ígéreteik és önmaguk ellenére szerelem alakul ki közöttük, miközben keresztülutaznak Európán, két hű társukkal. Az út során vérfarkasokkal, alkimistákkal, boszorkányokkal és haláltáncosokkal szállnak szembe, melynek végén reményeik szerint megtalálják azt a (valós történelmi) személyt, aki a keresztény birodalmat tartja össze, és a Sötétség Rendjének titkait birtokolja.
Gregory, noha új helyszínnel és karakterekkel operál, a korszakon azonban nem változtatott: kihasználja, hogy a középkor által sötétebb, borzongatóbb hangulatot adhat a történetnek. A vallásosság szintén jelen van, azonban korábbi műveihez képest jóval markánsabban – ami magától értetődő, hiszen a pápaság áll a reflektorban. A fentiek természetesen nem új keletűek: rengeteg ilyen jellegű, témájú történelmi regényt lehet találni. Azonban azáltal, hogy ezt ötvözi egyes fantasy-elemekkel, már egyediséget vitt Gregory a kategóriába. Ezen kívül új színfoltok jelennek meg a regényben: az intrikát krimire (amellyel nem kevés izgalom kerül be), az erotikát – a fiatalok igényeinek megfelelően – a románc, romantika egy másik („fiatalabb” és ártatlanabb) szakaszára cseréli a szerző.
Philippa Gregory új könyvsorozata tehát ígéretes, amelyben a szerző új oldalát mutatja be. És bár nem titkolom, hogy hozzám ez a műfaj nem áll túl közel, objektíven értékelve azt ki kell jelenteni: nem műfaj- hanem szerzőfüggő egy könyv minősége. Philippa Gregory pedig már bizonyított – és most sokadszorra is megteszi.
