Folytatódnak a Prontóban megismert főbb szereplők, Harry és Rayland kalandjai: a Váltságdíj fejében című Leonard-regényben ezúttal éppen előbbit menti meg utóbbi – s a helyzet pikantériája, hogy bizonyos értelemben egy szerelmi háromszög tagjai is Joyce-nak köszönhetően, aki momentán a rendőrbíróval kavar; illetve kapunk még egy boszorkányos papnőt és egy Júdást is. Mindezekből alighanem egy nem mindennapi történet kerekedik ki a szerző, a tavaly elhunyt Elmore Leonard leleményességének és fantáziájának jóvoltából.
Az előző részben, a Prontóban megismert Harry Arno kerül ezúttal a reflektorfénybe – de nem is akármilyen úton-módon. Elhatározza magát, hogy felhagy a bukmékerkedéssel, de előtte elvarrná a szálakat, magyarán beszedné a neki járó pénzt. Van egy szép kis summányi adósságot felhalmozott hazardőr ügyfele, aki rendre „elfelejtette” megadni az amerikaifoci-meccseken tett fogadásaiból összejött tartozásait. Harry nem rest, ráküld egy Bobby nevű fejvadászt.
Csakhogy vaj van a füle mögött: gyorsabban térfelet vált, mint bármelyik széljárás. Bobby ugyanis lepaktál Chippel és társával, Louis-szal, s kiötlik a „fagyivisszanyal”-tervet: elrabolják az öreg bukmékert, és csupán pármillióét kérnek bahamai számlájáról szabadságáért cserébe. A falvédőről nem most jöttek le: Dawn tiszteles személyében egy jósnővel biztosítják be a sikert. Egy ember eltűnése bárkinek feltűnik, így Raylan Givens-nek is. Rá is áll az ügyre – pláne, hogy barátnője, Joyce is figyelmezteti exe felkutatására –, és elkezd nyomozni.
A Váltságdíj fejében nem okoz meglepetést: hozza a megelőző rész színvonalát és minőségét. A cselekmény gyors tempójú, nincs idő gondolkodni, sem pedig felocsúdni, mert egyik történés csap át a másikba – ilyen egy igazi krimi és a bűnüldözés amerikai módra (ahogyan azt már megszokhattuk a tengerentúlon játszódó regények és sorozatok alapján). Leonardnak nem kenyere a részletezés és a hosszas leírás, ehelyett beszélteti és cselekedteti szereplőit – az is elárul sokat róluk. Éppen ezért remek a karakterábrázolása, hiszen hiteles portrét tud festeni róluk. Az előzmények is például többnyire dialógusokból derülnek ki, ami szintén életszerűbbé teszi a történetet.
Ez a kötet sem mellőzi – a gyakran fekete – humort, a szellemességet, ugyanakkor a sztori sötétebb, s telis-tele van rendhagyó, szokatlan momentumokkal. Összességében tehát az előző részhez képest fejlődést érhető tetten a Váltságdíj fejébenben. A Raylan Givens-sorozat második tagja mindenképpen ajánlott azoknak, akiknek volt dolguk az elsővel is, vagy pedig szeretik az ez alapján adaptált A törvény embere című tv-sorozatot. Továbbá vétek lenne kihagyni minden krimirajongónak, hiszen Elmore Leonard egyedi színt képviselt ebben a műfajban.
