Biztosan mindenki életében előfordult már legalább egyszer valamilyen okból (például szégyenérzet, stresszhelyzet) hogy legszívesebben eltűnt volna a Föld színéről, vagy épp megelégedett volna azzal, ha a világ egy egészen más pontjára kerülhetne egy időre. Ez eszébe jutott a múlt század nagynevű írójának, Philip K. Dicknek is, aki ezt lehetővé is tette elméletben, képzeletben A halál útvesztője című regényében, noha nem feltétlenül az előbbi indokok miatt.
E fikcióban tehát a nagyon-nagyon távoli jövőben tehát lehetséges elhagyni bolygónkat, ha az ember esetleg nem lenne elégedett életével, munkájával. Ehhez a Galaxisit irányító istenek engedélyére van szükség. A(z űrhajóraktáros által sugárzott) rádióadás formájába csomagolt fohász meghallgatásra talál, s hamarosan tizennégyen kerülnek új otthonukba, a Delmak-O bolygóra.
Meglehetősen színes társaság igen színes: hőtechnikus, teleporvos, pszichológus, geológus és fényképész, informatikus és elektrotechnikus, titkárnő, híres szociológusnő, minősített, B osztályú természetkutató, tengerbiológus házaspár és közgazdász. A különbözőségük ellenére egyvalamiben mégis ugyanabban a cipőben járnak: eltérő súlyosságú mentális divergenciától szenvednek.
Azonban hiú ábrándokat követtek, s hamis álmokba ringatták magukat a jobb élet reményében, ugyanis hamarosan kénytelenek felismerni, hogy az új munkájukkal és lakóhelyükkel, sőt, még önmagukkal kapcsolatban kialakított képük, hiedelmeik, meggyőződéseik nem igazán fedik a valóságot. De hamarosan kiderül, ez még csak a kisebbik gondjuk…
Ha deja vu érzése támad az olvasónak, ne csodálkozzon, hiszen kis párhuzamok felfedezhetők Agatha Christie Tíz kicsi négerével, mégpedig az előbb említett történeti szálnak betudhatóan. Természetesen merőben más regényt kapunk, de azért annyiban is hasonlít a klasszikus krimire a történet, hogy minden szereplőnek megvan a maga „stikkje” – bár tény, hogy ezúttal nem egy ember irányítja a szálakat. Mindezeket felül, a sérült személyiségeké és elméké is a főszerep, hiszen az író a mentális „nyavalyák” széles skáláját vonultatja fel, számos függőséget érint, valamint filozófiai ás vallásos eszmefuttatásokat is tartalmaz – ezeknek köszönhetően és együtt szabadul el a pokol.
Dick regénye tehát az emberi elme, a pszichológia mély, sötét bugyraiba vezeti be az olvasót a Delmak-O bolygón töltött napokon keresztül. Viszont ez csak a történet egyik színtere, mert szerző tartogat egy igen nagy fordulatot, mely új szintre emeli a regényt, s új értelme(zést) ad neki. Ennek tükrében pedig mindenki reflektálhat saját életére – mert bár távoli, alternatív világban játszódik a történet, a benne elrejtett mondanivalók, kérdések univerzálisak, aktuálisak. És legyen szó akármilyen regényről, szórakoztató vagy szépirodalomról, talán ez a legfontosabb.
