Az elmúlt századokban az irodalom is azon platformok közé tartozott, mellyel a kor aktualitásait dolgozták fel, illetve üzentek az embereknek, ráirányítva a figyelmet bizonyos problémákra, visszásságokra – s ezek közül a művek közül nem egy maradt fenn napjainkig.
Mára a paletta rengeteg könnyedebb műfajjal bővült, megteremtve a szórakoztató irodalmat; azonban ennek ellenére nem vesztek el az előbb leírt utat járó írók. Közéjük tartozik Tom Wolfe, aki a jelenkor Amerikájának társadalmi és kulturális jelenségeit rögzíti előszeretettel, s hihetetlen szakmai elhivatottsággal könyveiben. Hazánkban nemrég megjelent legújabb műve, a Vérzivatar ezúttal Miamira irányítja rá a reflektorfényt, megvilágítva annak etnikai, nacionális diverzitását.
S hogy kik tűnnek fel a regényben, kisebb-nagyobb szerepet játszva? A teljesség igénye nélkül, például egy kubai polgármester, egy fekete rendőrkapitány, egy bevállalós riporter és a Miami Herald félénk újságírója, egy szexmániás fehér pszichiáter a szépséges latin nővérkéjével, egy pornó-függő milliárdos, valamint úgymond a szenvedélyes „gyűjtők”, akik semmi perc alatt milliókat szórnak el kortárs képzőművészetre; őket egészítik ki még fekete dílerek, kubai zsaruk, orosz szexturisták és amerikai felsőosztálybeliek.
Igen, szép kis színes társaságot hozott össze Wolfe a Vérzivatarban. Joggal merül fel a kétkedő kérdés, hogy vajon mi sülhet ki ebből? Hiszen ilyen nagyszámú, ennyire különböző szereplőt felvonultatni nem feltétlen szerencsés. Nos, a válasz: valami egészen jó. Ugyanis az író kreatívan, leleményesen úgy alkotta meg a cselekményt, hogy az események láncolatára szépen sorjában felfűzi szereplőit, a megfelelő időben és helyen színre léptetve őket.
Tom Wolfe műveinek pikantériáját az adja, hogy hazája felé iróniával, szarkazmussal, sőt, némi karikatúraszerű írói túlzásokkal közelít; zsenialitását sajátos írói nyelvezete és szójátékai. Utóbbi mindenképpen hozzájárul az élvezetes, gördülékeny, intellektuálisan kielégítő olvasásélményhez, míg előbbi talán a szerző lekezelő stílusát, s Amerika iránti ellenszenvét keltheti az olvasóban. Pedig erről egyáltalán szó sincsen: az újságírói szakmában nagyon is jártas és képzett Wolfe műveinek hátterét, témáit részletes kutatások adják.
A Vérzivatar tehát igen pontos képet fest napjaink Amerikájáról – ez esetben most Miamiról –, s egyáltalán nem unalmas, száraz stílusban; melyet így tehát a magas társadalmi, kulturális érzékenységgel, illetve érdeklődéssel rendelkező olvasók garantáltan falni fogják. Azoknak is ajánlott a kezükbe venni a könyvet, akik kíváncsiak egy messzi, ám hazánkban mind a mai napig felkapott és kultikus (álom?)világra, s szívesen betekintenének annak egy szeletébe – még ha csak fikció formájában is.
