Matematika – lehet szeretni, nem szeretni. vannak, aki rövid időn belül szerelembe estek a tantárggyal, míg másokat kivert a víz az iskolapadban, s túlélési stratégiákat voltak kénytelenek kidolgozni a matekórák- és vizsgák átvészeléséhe. Ez a tudományág utóbbi csoport számára jobbára tele van homályos foltokkal, érthetetlenséggel, sőt, magával a megtestesült káosszal – pedig valójában ott is rend(szer) uralkodik, csak a mélyebbre kell ásni.
Nem egy könyv került már kiadásra, amely megkísérli közelebb hozni a matematika világát a „földi halandókhoz” is, közérthetőbb nyelven elmagyarázva annak csodáit, (alap)összefüggéseit. Vincent Van Der Noort Számtalan szám című kötete e könyvek sorát bővíti – és már elöljáróban kijelenthető, hogy nem csupán mennyiségi, de minőségi fronton is sikerül teljesítenie ezt a „feladatot”.
A szerző egészen újszerű megközelítésből avatja be a nagyérdemű olvasókat a számok rejtélyekkel teli univerzumába, ugyanis a száraz, tankönyvszerű közlésmód helyett sokkalta barátságosabb megközelítést választott az ismeretek közreadása céljából: rejtvényeket, verseket, történeteket és szemtanú-beszámolókat választott eszközül. A Számtalan szám remek könyv acélból, hogy bepillantást nyerjünk a szóbeszédben „kockáknak” nevezett, külön emberi fajnak tartott társaink világába, gondolkodásmódjába – ami belőlünk akár nagyobb megértést, illetve közeledést válthat ki feléjük. Hiszen nem sokkal különbek ők, csupán másként működnek, gondolkodnak, szemlélik a világot.
No de nemcsak azt mutatja meg az író, vajon hogyan „működnek” a matematikusok, hanem számos egyéb témát vonultat fel, mint például a négydimenziós kocka létrehozása, annak kötődése a sudokuhoz (melyet bizonyára mindenki ismer, ha máshonnan nem is, akkor a kedvelt reggeli napilapból), az aranymetszés, vagy a hatos szám tökéletességének okai.
Nem kérdés, hogy a matematika iránt érdeklődők, illetve az azt művelők nagy kedvvel fogják forgatni a Számtalan számot – igaz, nekik sok szakmai újdonságot nem tud Vincent Van Der Noort nyújtani, hiszen elsősorban nem nekik írta könyvét, maximum a megközelítésmód, a pedagógiai módszertan lehet némileg újszerű. De ezzel semmi probléma, hiszen a célközönség inkább főleg a matekot eddig tisztes, biztonságos távolságból szemlélők, illetve az azt sátánnak tartók köre, akiknek ezúttal bizony érdemes lenne beadniuk a derekukat, s legalább egy könyv erejéig néhány lépéssel közelebb kerülni az olykor teljesen más, érthetetlen, megközelíthetetlen világnak tartott matematikához, illetve kitágítaniuk szemléletüket.
