Néhány héttel ezelőtt arra lettem figyelmes, hogy két kis madárka gyakorta látogatja a kertben lévő madáretetőnket. Meg is kérdezte a férjem, hogy még most is etetem-e a madarakat, de természetesen tudom, hogy a hó elolvadtával, ha csak nincs nagyon hideg tél, nem kell többé teleraknom magvakkal az etetőt.
A két kis szorgos madár, – most már tudom, hogy kerti sármány – azonban nem vitt, hanem hozott. Fészket raktak, építkeztek, bútoroztak, s egyszer csak négy tojáson ücsörgött a mama Bizony mára négy éhes csőr tátog a jó falatokért. Csoda látni nap mint nap, hogy hogyan hordják az éhes szájakba az ennivalót a szülők.
Eleinte, az „öregek” már akkor is kiröppentek a fészekből, ha kiléptünk az udvarra, s a közeli kerítésről, bokrokról figyeltek bennünket.Mára már tudják, hogy ha közelebb megyünk sem kell tőlünk félniük. Merthogy a madáretető a cseresznyefán van, s éppen érik a jófajta germersdorfi, így kicsit gyakrabban zaklatjuk Őket, hiszen az érett gyümölcsöt szedni kell. Arról már nem is szólva, hogy a hinta is ott függ egy jó erős ágon, s az elmúlt héten kisunokáink is gyakran röpültek benne, hangos sikongatással, énekkel.
Ma reggel nagy ricsaj volt, s már azt hittem valami éles szemű Mátyásmadár, vagy egyéb fészekrabló közelít a lombok között jól elrejtőző, védett fészekhez, s a szülők igyekeznek elterelni a figyelmet a védtelen fiókákról, de szerencsére nem erről volt szó. A Papa egyszerűen úgy döntött, hogy belátogat a mi házunkba, egyenesen a nappalinkba, körülnéz egy kicsit. Szépen leült a szobafenyőre, s érdeklődve figyelt. A nagy ricsajt pedig a mama csapta odakint, hogy figyelmeztesse élete párját, hogy elvétette a járást. A Papa pedig ahogy jött távozott, s a kis család megnyugodva elcsöndesedett a fészekben.
Tudom alig néhány hét, s a kicsik majd szárnyra kelnek, s augusztusban kis vendégeink hosszú útra indulnak. Már most sajnálom, hogy nem hallhatom apró furulyájukat az aranyágon, s csak abban reménykedhetem, hogy jövőre visszatérnek a kicsi házikóba, mert tudják, hogy itt védett otthonban nevelhetik az új jövevényeket.
Orosz B.Erika
