Nesze neked magyar nyelv! Ha e jegyzet saját magam által adott címét nézem, – mint egykori magyar szakos tanár – kicsit elfacsarodik a szívem, de ha azt írom „magamutogatók, önimádók a közösségi oldalakon” , még ez sem fejezi ki igazán a fenti címet teljesen, arról nem is szólva, hogy hosszú is.
Imádom a közösségi oldalakat, a „több szem többet lát” elve miatt. Irgalmatlan mennyiségű napi információval bombáz bennünket az internet, de ugye sokszor elveszünk ezekben, s idő híján nem is tudunk minden bennünket érdeklő témát nyomon követni. Viszont olyan jó írásokra, témákra, fotókra, helyekre hívják föl az ismerősök, s ismeretlenek a figyelmet, ami lehet, hogy az enyémet egyébként elkerülné. Imádom a közösségi oldalakat, mert olyan régi barátokra, osztálytársakra lelek, akikkel évek, évtizedek óta nem találkoztam. Imádom a közösségi oldalakat, mert egy perc alatt kontaktust tudok teremteni a világ másik végén lévő barátokkal is.
De… Utálom a közösségi oldalakat,mert sokan semmi másra nem használják, mint hogy saját képüket cserélgetik, ilyen olyan pózban nap, mint nap, rosszabbnál- rosszabb minőségű fotókon. Utálom a közösségi oldalon azt nézegetni, hogy valakinek azzal telik a napja, hogy mind a tíz műkörmét ilyenre – olyanra festegeti. Utálom a közösségi oldalon azt nézegetni, hogy milyenre cserélgetik a pasijukat, csajaikat naponta az emberek.
Az-az igazság, hogy mindezeket tényleg csak öncélú magamutogatásnak tartom, ami esetenként persze arra jó, hogy pukkadjanak, irigykedjenek a barátok, barátnők.
Persze tudom semmi sem kötelező. Nem kötelező regisztrálni, nem kötelező az ilyen emberek ismeretségét elfogadni, s nem kötelező nyomon követni semmitmondó” tevékenységüket ”.
Mint mindenre, erre is igaz, a közösségi oldalakon is az érték a mérce, csak győzzük kiválogatni!
Orosz B.Erika
