Nem ismeretlen helyzet a munka világában, hogy egy hangzatos megnevezést dobnak be csalinak az álláskeresők tengerébe, amire a gyanútlan kishalak rá is harapnak – aztán csak később eszmélnek rá, hogy bekapta őket a nagy hal – vagy a gépezet. Ez számos területen előfordulhat, a marketingtől kezdve a pénzügyeken keresztül a divat- és médiáig bezárólag. Lauren Wisberger eredetileg A főnöknőm egy boszorkányként megjelenő, de jelenleg (az azonos címet viselő film után már mindenki által ismert) Az ördög Pradát visel címmel futó könyvében az utóbbi miliőjébe enged bepillantást. A főhős sorsán keresztül megvilágítja a csillogó csomagolás és a reflektorfény mögött rejlő valós történéseket.
Nem titok, hogy a legtöbb lány vágyálmai között szerepel a divatszakmában elhelyezkedni. Andrea Sachs azon szerencsések közé tartozik, akinek ez megadatott – annak ellenére, hogy ő pont a kivételek közé tartozik –, hisz még ki meg sem száradt a festék diplomáján, de máris elnyert egy asszisztensi állást a világ egyik legismertebb divatlapjánál. Alice csodaországbanra hajazó érzetünk támad: zöldfülűként, naivan vígan beleveti magát a munkába a Runwaynél, a neves márkák, tervezők pedig teljesen elvarázsolják, nem sejtve azonban, mi vár rá főnöke oldalán, a mélyvízben.
Ugyanis Miranda Priestly maga a megtestesült ördög vagy annak felesége: egy pillantással képes bárkit halálra rémíteni, szava nem tűr ellentmondást, szótárából hiányzik a tagadószó minden létező formája. Andrea élete egy szemvillanás alatt főnöke körül forog: éjjel-nappal kénytelen lesni minden – akár magán-, akár munkaügyi kívánságát, ugrásra készen, legyen szó akármilyen kérésről, határidőről. Egyetlen cél lebeg szeme előtt: lehúzni az ajánlólevélhez szükséges egy évet a divatdiktátor mellett. De vajon meddig elég ez, hogy bírja cérnával az újdonsült asszisztens a sokszor idegtépő megpróbáltatások sorozatát?
Az ördög Pradát visel az ún. „chick lit” szórakoztatóirodalmi műfaj klasszikus darabja: egy fiatal, kisvárosi hősnő próbál helytállni a modern New York-i metropoliszban könyörtelen divatvilágban, ahol csak az oda születettek, rátermettek maradnak talpon. Andrea Sachs derekasan igyekszik megfelelni a nem ritkán embert próbáló kihívásoknak. Így a történet egyúttal egy karrierregény is, mely a szakma világát, az ottani előrejutás nehézségeit mutatja be Andy ottani érvényesülési kísérletein, személyes motivációin keresztül – amiről a szerző első kézből származó tapasztalatok alapján hiteles képet tud festeni, a Vogue főszerkesztő-asszisztenseként betöltött pozíciójának köszönhetően.
Bár a főnöknő diktatórikus, despota, eléggé könyörtelen volta kissé túlzó, s emiatt hiteltelennek tűnhet, a karikatúraszerűen felnagyított jellemvonások remekül fellebbentik a divatiparról a fátylat, hogy kissé mögé nézhessünk mi is – akik kívülről csak az igen vonzó tökéletességet látjuk. (Erre szokták mondani: nem minden arany, ami fénylik.) Miranda karaktere pedig megfelelő ellentéte a főszereplőjének, egyfajta egyensúlyba hozva a pólusokat.
Az ördög Pradát visel egy könnyed, szórakoztató – s mivel közeleg a nyár: strandra való – olvasmány. Az írónő nem bánt csínján a humorral és az iróniával, számos kellemes percet okozva ezzel olvasóinak. A film megnézése pedig különösen ajánlott, Meryl Streepnek a rettegett főszerkesztő szerepében nyújtott alakítása végett.
