A múlt századbeli társadalmakat, nagyvárosokat számtalan műben feldolgozták már Ezekben a szerzők alapvetően hűek a történelemhez, s némi fikciót vegyítenek a tények közé. Mark Helprin Téli meséje azonban szakít ezzel a „hagyománnyal”, s teljesen más jellegben írta meg könyvét, mely csupán a „díszletében”, helyszínében mutat közös vonást velük. Az 1900-as évek eleji New Yorkjában játszódó történet egy modern, felnőtteknek is szóló mese, amely a tiszta érzéseknek, érzelmeknek, legfőképp a szerelemnek állít oltárt.
Főhősünk, – az árva és nem mellesleg a gépekhez mesterien értő – Peter Lake csavargóként rója az utcákat, s tolvajlással keresi kenyerét. Egy alkalommal kihúzza a gyufát főnökénél, a rettegett bandavezérnél, így kereket kell oldania. Szorult helyzetében egy természetfeletti erővel bíró, gyönyörű fehér ló, Athansor siet a segítségére – amely innentől mindig felbukkan, mikor Peternek éppen nagy szüksége van rá.
Egy téli éjjel úgy határoz, hogy betör egy bevehetetlennek tűnő, majdhogynem erődítménynek felérő kúriába az Upper West Side-on. Fortuna nincsen vele, ugyanis meglepetésére a ház nem üres: a tizenhét éves Beverly Penn (aki egy hírlapmogul, Isaac Penn lánya) otthon tartózkodik – aki sajnos haldoklik. Innentől érdekes és nem kis fordulatot vesz a történet: egymásba szeretnek, s ezzel sorsuk összefonódik. A középkorú, egyszerű, tanulatlan ír férfi, aki eleinte értetlenül áll szenvedélyes, eluralkodó érzelmei előtt, mindent megtesz, hogy megmentse szíve hölgyét – még időt is megállítja, hogy visszahozza a halottat.
A Téli mese története egyszerű, s a mag nemében varázsos. Emellett ráadásul több másik szálon is fut az egyébként izgalmas és fordulatokban bővelkedő cselekmény, melyek végül természetesen összeérnek. A szerző rendkívül érzékletesen és gazdagon, lírai módon jeleníti meg az első világháború előtti virágzó, békés évekbeli várost, annak hangulatával, színeivel, illataival, hangjaival, így szabályosan az az érzésünk támad olvasás közben, hogy mi magunk is benne élünk a történetben, melyeken akár hosszabb perceket is elidőzhetünk. Mindezt a rengeteg belecsempészett mesés elem (jó és rossz, csodás lények, hősök, öregek és ifjak) pedig igazán kedvessé teszi – amelyeket illetően ízléstől függően kicsit talán túlzásba esett az író, így giccsesnek érződhet az egész regény.
Helprin a meséhez hűen magas szépirodalmi stílusban írta meg könyvét, aminek köszönhetően minőségi olvasásélményt nyújt. Mindemellett hosszabb leírásokba is bocsátkozik, amellyel sokak türelmének határát feszegetheti, de érdemes ennek ellenére kitartani, hiszen mindenképpen megterem az a bizonyos rózsa a végére, kárpótlásul. Sőt, mindemellett még filozofikus magasságokat súroló mondanivalóval is szolgál, illetve számos bölcs gondolatot is elrejtett a sorok között a szerző – éppen ezért, és a leírások miatt is nem érdemes kutyafuttában nekiesni a regénynek.
Összességében, a több műfajba (kaland, családi, romantikus, dráma, sci-fi) is beleillő Téli mese kiemelkedő szépirodalmi regény: New York városát egy egészen más színben tünteti fel, mely egy szép szerelmi történetnek adja hátterét. Korhatár nélkül ajánlott bárkinek – azoknak pedig különösképpen, akik szeretnék visszahozni gyerekkoruk emlékét egy rövid időre.
