Ismét visszatér mindenki szeleburdi és éretlen Bridgete – egyelőre csak a könyvlapokon Helen Fielding jóvoltából, ugyanis a film még várat magára. A sokat megélt hősnő a fenékig tejfel és a habos torta közötti skálán ingázva halad az élet rögös útján – ahogy tesszük azt mindannyian a valóságban. A harmincas szingliként végrehajtott férfivadászat után mégsem ért révbe: kiugrott az a kis nyuszi a bokorból, merthogy az elképzeléseivel ellentétben az együttélés közel sem tökéletes és súrlódásmentes. Ha pedig már baj van, akkor jöjjön több, csőstül: thaiföldi kalandja és édesanyja hóbortja megtáncoltatták az idegeit rendesen. Immáron túl az ötvenen újabb kihívásokkal néz szembe, melyeket részben az életkor mér rá, részben pedig saját maga – mert ő Bridget Jones.
A sors sajnos nem volt kegyes Jones-hoz: férje, Mark Darcy egy gyilkosság áldozatává vált, miközben Afrikában dolgozott. Az ötévnyi gyász és depresszió mélységes bugyraiból kezd kilábalni, amit egyrészt köszönhet két gyermekének, hiszen miattuk nem hagyhatja el magát, másrészt pedig a közösségi háló felfedezésének. Ennek addiktív (mellék)hatásai alól azonban ő sem tud menekülni. Hamarosan rengeteg követője lesz, és eluralkodik rajta a„csiripelési” kényszer, utóbbinak pedig meglesz a kínos-kellemetlen következménye is, amikor ittasan közli magvas gondolatait a világgal. Olybá tűnik, nemcsak önbizalmát, hanem magánéletét is a Twitter hozhatja helyre, ahol magát nem meghazudtolva, ismét a Nagy Ő keresésére vállalkozik. Megismerkedik egy férfival – ám a kiszemelt „áldozattól” korban röpke két évtized választja el.
Helen Fielding története és karaktere attól olyan sikeres, hogy a való élet ihlette. Bridget Jones – elsősorban a nők számára – ismert mindennapi problémákkal küszködik, átmegy az egyes életszakaszok válságain, melyeket igyekszik megúszni, vagy ha már nyakig benne ül, akkor megoldani. Mindeközben pedig végig ott van a humor, mely az élet nagy kalandjához nélkülözhetetlen útitársnak, és a hatalmas gondok ellen hasznos fegyvernek bizonyul.
Kor ide vagy oda, a főhős most sem tudott kibújni a bőréből, hiszen a pasi- és súlyproblémák továbbra is árnyékként követik őt – erre szokták mondani: mindenkinek megvan a maga keresztje. Szóval személyiségében túl nagy változás nem következik be, a fejlődés elmaradása miatt azonban karaktere valamennyire hitelét veszti, így pedig kérdéses, mennyire tudja elérni-megszólítani az olvasókat. Erre rásegít még, hogy a főszereplő anyagi helyzete bebiztosított férje által, így rendületlenül és büntetlenül randalírozhat, bénázhat, játszhat, lévén, hogy más dolga nincsen. Mindenesetre ez nem nagyon fogja érdekelni azokat, akik szívében már bérelt helye van Bridgete-nek, mert a két részen keresztül bevált „bridgetjones”-ságban hiány most sem lesz – a szórakozás tehát garantált.
A Bridges Jones naplója 3. – Bolondulásig hozza az eddig megszokott minőséget és színvonalat, a szatirikus-ironikus hangvételével, szemléletével. Összességében sok kellemes pillanatot, akár önfeledt kacajt okoz a sorozat harmadik kötete – és nem utolsó sorban, némi (de a korábbiakhoz képes kevesebb) lehetőséget az önreflektálásra.
