Az általunk bemutatásra kerülő sci-fi leginkább a hölgyolvasóknak kedvez: a gyengébbik nemből való (ráadásul nem is egy) főszereplők a női tábort erősítik – bár ugyanezen oknál fogva a férfiak érdeklődését is felkeltheti Jeff VanderMeer Déli Végek trilógiájának első kötete. Az Expedícióban négy nő dacol a természettel – no, de nem annak „holmi” időjárási viszontagságaival, hanem igazi élő, sőt, gyilkos mivoltával. A kérdés már csak az: ki az úr a háznál – jobban mondva: a (kül)világban?
Van egy X Térségre keresztelt, már három évtizede lezárt terület, melytől a köznépet környezeti katasztrófa címszó alatt tartja távol. Senki sem tudja, mi fán terem ez a hely, csak azt, hogy létezik. Ám közben természetesen gőzerővel dolgoznak az őserdő-övezet felderítésével, ugyanis a Déli Végek elnevezésű szervezet eddig tizenegy alakulatot küldött oda. Az eddigi próbálkozások gyakorlatilag a vágóhídra küldéssel értek fel, ugyanis alig élte túl valaki a küldetést. De legalább az áldozatoknak miből válogatniuk: a „halálrepertoár” emberölés, öngyilkosság vagy szimpla eltűnés; míg a szerencsésebbek megúszták úgymond önmaguk elvesztésével. Ez azonban újabb „fricska” – avagy a természet játéka –, hiszen beszámolóik hitelessége így eléggé megkérdőjelezhető.
A titkos ügynökség mindezek ellenére hajthatatlan: a következő csapatot készül bevetni, mely négy női tagot számlál: egy pszichológust, egy biológust, egy antropológust és egy geodétát – mindegyikük bábu a kormányzat markában, szokás szerint. Feladatuk nyilvánvalóan nem más, mint a megfigyelés, illetve ennek részletes, teljes körű dokumentálása – de nemcsak a környezetről, hanem egymásról is. Ja, és közben nem ártana élve kijutni a rengetegből.
Az X Térség természetesen bőven szolgál információkhoz mindehhez: találnak például ép ésszel felfoghatatlan életformát, továbbá „beköltözésük” után bele is botlanak egy számukra teljesen ismeretlen (eredetű) topográfiai objektumba, melyet furcsa atmoszféra leng be. Vajon utóbbi rejti az „emberzabáló” X Térség lényegét-szívét? A csipetcsapatunk a végére szándékozik járni ennek.
Amerikai író lévén, VanderMeer regényével kicsit párhuzamba állítható a hírhedt 51-es körzet: azt is titkok-találgatások övezik, és a kormányzat igyekszik elrejteni a publikum elől. A hasonlóság ennyiben ki is merül, hiszen innentől a történet önálló életre kel: a saját akarattal rendelkező, meg-és kiismerhetetlen, szeszélyes vadon egy alapvető, emberi félelem szimbolikája: az ismeretlennel való szembenézés, amit a felfedezők egymás elől rejtegetett titkai még tovább fokoznak – ezáltal kettős színtéren zajlik a cselekmény (mely nem kívülálló narrátor, hanem a biológus szemén keresztül bontakozik ki): az elmén kívül és belül. Mindemellett pedig van egyfajta összeesküvéselmélet-felhangja is a térség kapcsán, a titkos társasághoz és a kormányhoz kötődően.
Az Expedíció tehát egy rendkívül izgalmas, ugyanakkor sötét, nyomasztó sci-fibe csomagolt pszichothriller, mely pattanásig feszíti az idegeket. Vigyázat: az X Térség az minket is menthetetlenül rabul ejt, ahonnan nincs menekvés, amíg az utolsó betűig el nem olvastuk a könyvet.
