A tűzrőlpattant, örök optimista Athinát már kislányként sok bántás érte, amit akkor nem tudott kezelni. Ma már megtanulta, hogy humor nélkül nincs élet, és azt is, hogy semmi sem történik véletlenül. Tudja, hogyan kerülheti ki a kellemetlen dolgokat, de az igazságérzete olyan nagy, hogy a plafont súrolja.
A budapesti rohanást nem bírja, „haját tépi”, bár ilyen téren kicsit lenyugodott. Nem szlalomozik annyit, ha az autójával dugóba kerül, inkább skálázik, szövegkönyvet olvas, esetleg sminkel.
Megfogalmazta magának, hogy ő rettenetesen sok a magyar mentalitású emberek számára. A színházban előadás előtt szélviharként söpör végig az öltözőn, idedob-odatesz, gyorsan zuhanyozik, még gyorsabban sminkel. A mások és saját nyugalma érdekében ezért elkezdett kötni.
Az érzelmeit minden körülmények között kifejezi, az eszével tudja, hogy el kellene tudni számolnia háromig, de nem tud még „félig” sem. Ahogy az autózásban már sikerült egy kicsit lenyugodnia, az időtől reméli, hogy ez több területen is bekövetkezik.
Athina szerint Magyarországon keveset mosolyognak az emberek, nincs egymás felé közeledés, és nem tudjuk elfogadni a segítséget.
„Olyan jó lenne, hogyha nem arról szólna az életünk, hogy: ÉN, hanem arról, hogy: MI!”
A teljes beszélgetés itt megnézhető: http://www.youtube.com/watch?v=yANrBYRD3bc
/Fekete Timi/
