Bár talán már szükségtelen, én mégis nagy tisztelettel és szeretettel mutatom be (ismét) Görög Ibolyát, a Miniszterelnöki Hivatal korábbi protokollfőnökét, a szakma és a tudomány elsőszámú magyarországi szakértőjét – és könyvét, mely a Tanácsoskönyv címet viseli. A kötetben, a címének megfelelően az olvasói levelekben megfoglamazódott szakmai kérdésekre és problémákra igyekszik válaszolni, a maga egyszerre tanári és élvezetes stílusával.
Portálunk egy korábbi, vele készített interjújában munkatársunk úgy jellemezte őt, hogy „a viselkedéskultúra tudora ő, látszik rajta, hogy kisujjában van ez a szakma, magabiztos, jó kiállású, pergő nyelvű, és ami fontos, humora is van.” (Ez a jellemzés egyébként a Tanácsoskönyv fülszövegébe is bekerült, melyre büszkék vagyunk.) És minden szó igaz is – ezt maga a könyv is igazolja.
Nem tagadom, hogy több mint egy évvel ezelőtt, amikor egy hosszabb, portré jellegű interjút készítettem vele, meglehetősen remegett a lábam, hogy csak el ne rontsak valamit, viselkedéssel, illemmel, modorral kapcsolatban. Aggodalmam alaptalannak bizonyult hisz Görög Ibolya az életben épp olyan közvetlen és segítőkész, mint amilyennek a könyvei lapjain keresztül is tűnik.
A különböző cikkekben, interjúkban, köszöntőkben és egyebekben nemes egyszerűséggel csak „a protokoll nagyasszonyának” nevezett Görög Ibolya korábbi könyvei (Protokoll az életem, Mindennapi maceráink, A nyilvánosság kelepcéi) hosszú évekkel a megjelenéseik után még mindig nagy érdeklődésnek és népszerűségnek örvendenek, sőt a szakterület alapműveinek számítanak. Az érdeklődés és a népszerűség ráadásul ugyanígy igaz az általa tartott előadásokra is – szerencsére az egyetememen (Corvinus) nagyon gyakori vendégnek számít.
És hogy mi lehet a sikerének a titka? Azon kívül persze, hogy egy ma Magyarországon sajnos hiánytudománynak számító terület jeles képviselője, alighanem annak köszönheti népszerűségét, amit már korábban is igyekeztem méltatni: a stílusának. Kevés olyan könyvvel (legyen szó publicisztikáról, dokumentumkönyvről vagy tankönyvről) találkoztam, amely egyszerre tudott közvetlen és élvezetes, illetve emellett szakmailag is profi és érthető lenni. A Tanácsoskönyv, éppúgy, mint az elődjei, ilyen.
A szerző a szakmájához illően jó érzéssel vegyíti az alapvető protokolláris és etikai-viselkedéstani szabályok és normák ismertetését a protokollfőnökként eltöltött évek alatt megszerzett rendkívül értékes személyes tapasztalataival. Ráadásul amellett, hogy sokszor tér ki a különböző kultúrák közötti különbségekre is (mindannyian kerülhetünk nehéz pillanatba egy-egy külföldi barátunkkal, partnerünkkel, kollégánkkal, illetve az ő eltérő szokásaival kapcsolatban), talán az a legszerencsésebb, hogy nem ragad meg a „felső tízezer világában”, és túlnyomó részben olyan tanácsokat ad olvasóinak, melyek tényleg használhatóak a mindennapokban is.
Hisz míg nagykövetekkel, pápai nunciusokkal és állami méltóságokkal viszonylag ritkán futunk össze a sarki közértben, étterembe gyakran mehetünk hölgytársaságban – és egy ilyen „epizód” máris számos fontos viselkedési és illemtani kérdést vet fel magában. Márpedig uraim, ugyebár nem akarjuk rögtön a második randin lejáratni magunkat a gyengébbik nem egy intelligens képviselője előtt azzal, hogy… (és itt most az következne, hogy sorolom a szabályokat, de ez nem az én feladatom, hanem Görög Ibolyáé).
DicsukD
