2013-ban még kétszer, november 16-án és december 27-án látható a Bodovics Egon történetét bemutató Panelninja a Centrál Színházban. P. Szabó István monodrámájában, azaz inkább monokomédiájában Magyar Attila játszik minden szerepet. Ami nem ellentmondás, mert a sok látható és láthatatlan szereplő is mind ő maga. Az este végére pedig az is egyértelművé válik mindannyian számára, hogy lehet-e valaki ninja egy panelben – avagy mi valósulhat meg a tettek és akarat nélküli álmodozásból-.
– Bodovács Egon lehetne korunk hőse, ha a korunk kedvezne a hősöknek, és persze ha Bodovács úr nem lenne ennyire antihős-gyanús…
– Szegény Bodovács, bár negyven éves is elmúlt, de még mindig az anyjával él. Nekem ez megfejthetetlen. Sráckoromban alig vártam, hogy lefalcolhassak otthonról és független legyek. Mintha ez az egész a maiaknak nem lenne olyan fontos – és ezt nem értem meg
– Igen, ez a mama-hotelnek nevezett jelenség a nyugati világban már jól ismert… Nincs kedvük leválni a fiataloknak, és közben nem veszik észre, hogy már nem is olyan fiatalok.
Szó szerint ez történik itt is. Világjelenség vagyunk Bodovács Egonnal – aki egyébként egy internetfüggő álmodozó, akinek a négy betonfalig terjednek az álmai, és esze ágában sincs kilépni onnan. Megvalósítani az álmait, tenni értük, na, az végképp távol áll a lelki alkatától.
– Persze egy ilyen panel nem feltétlenül elég ok a felébredésre.
– Egy ilyen panelban, 30-40 éve áll az idő. Bodovács Egon is az anyja egykori bútorai között él, az ismert szocialista dizájnban. Mint oly sokan. A koloniál asztalon ott áll a hifi meg a számítógép, ő pedig ebben a környezetben tölti a mindennapjait, és elképzeli, hogy kilép a betonból – de persze nem lép ki…
– Mégis azt mondod, hogy ez egy komédia…
– Ezt én jókedvemben csináltam meg. Az anya-fiú viszony összetettsége, bonyolultsága minden konfliktusa ellenére, sőt azokkal együtt, nagyon röhejes. Egy-egy előadás után, sokszor kerestek meg nézők azzal, hogy jól esett nevetniük saját magukon. Nem gondoltam, hogy ennyire forró témába nyúlok, de aztán kiderült, hogy mély tartalmat és üzenetet hordozok ezzel a darabbal. Sokak érintettek; még szerencse, hogy van humoruk önmagukhoz. Másban úgysem nagyon bízhatnak.
– Nem lehettél nagyon gyanútlan, mert minden hívó szóra reagálsz a darabban, a mama-hotel jelenségen túl is. Munkanélküliség, céltalanság, illúzióvesztés, pénztelenség, lehetőség-nélküliség…
– P.Szabó István az író filmforgatókönyveket írt eddig, és nagyon érzi ezt a kort, amiben a nézőnek fel kell ismernie a hőseit, még ha antihősök is. Bodovács Egonnak Chuck Norris a kedvence, miközben az anyja próbálja összehozni valakivel az interneten. Nem mondom meg mekkora sikerrel. Közben jön a szomszéd Etuka néni, ott a mama, a postás, Csabi, aki fura zacskókkal kereskedik… Megjelenik mindenki, még maga Chuck Norris is. Egyeztettük, és ráért. Nem tudott ellenállni, és én meg is értem. A magam részéről nagyon szeretem játszani a Panelninját, és boldog vagyok, hogy csinálhatom.
Fotó: Centrál Színház
