A Bükkábrányban talált hétmillió éves mocsári ciprusok köré épül a miskolci Herman Ottó Múzeum új állandó kiállítása, amely a november 20-án megnyíló, a köztudatban Pannon-tenger Múzeumként ismert új múzeumi szárnyban kap helyet.
A hivatalosan a Pannon-tenger Földtörténeti és Természetrajzi Tár nevet viselő múzeumi részleg vezetője, Szolyák Péter az MTI-nek elmondta, hogy a kilencszáz négyzetméteres, kétszintes új épületszárnyban, amelyet a Herman Ottó Múzeum előtti területen a földbe vájtak, a kiállítási terület mintegy ötszáz négyzetmétert foglal el.
Az új, állandó földtörténeti és természetrajzi kiállítás, amely az Őserdei ösvényeken – A bükkábrányi mocsáriciprus-erdő és kora címet kapta, a bükkábrányi bányában talált 7 millió éves mocsári ciprusok köré épül, de alapvetően a teljes miocén földtörténeti korral foglalkozik: a történet, amelyet a kiállítás elmesél, körülbelül 23 millió évvel ezelőtt kezdődik és 5,3 millió évig tart. Ehhez kapcsolódik egy kitekintés az emberi evolúcióval kapcsolatban a rudabányai ősmajomtól egészen napjainkig.
A kedden sajtótájékoztató keretében bemutatott épület kialakítása előtt régészeti feltárást is végeztek. Mint Szolyák Péter megjegyezte, számos érdekes lelet került elő, amelyeket később be is mutatnak.
A költségekkel kapcsolatban elmondta, hogy több mint 500 millió forintos európai uniós támogatással valósult meg a beruházás, a belső tér kialakítását a múzeum saját forrásból fedezte.
Felhívta a figyelmet arra, hogy az új múzeumi szárnyban – szintén november 20-ától – lesz látható a Kárpátok ásványai című kiállítás is, amely önmagában is jelentős, ugyanis Magyarországon a Herman Ottó Múzeumnak van a második legnagyobb legális ásványgyűjteménye. A 40 ezer darabos “anyagból” ezret állítanak ki.
A mocsári ciprusok történetéről szólva felidézte, hogy a bükkábrányi bányában tizenhat mocsári ciprust találtak, négy került Miskolcra, öt Ipolytarnócra, egy pedig a Természettudományi Múzeumba Budapestre, míg egy a bánya tulajdona maradt. A többit nem tudták megmenteni.
A miskolci fákat érkezésük után nedves kalodába helyezték, aztán megkezdődött a tartályépítés, a konzerválás. Kettőt cukorszirupban tartósítottak, egy műgyantás konzerválást kapott, egy pedig tiszta vízben áll – csak gombátlanító anyagokat adnak hozzá -, így ma is alkalmas arra, hogy tudományos kutatásokat végezzenek a segítségével.
A famatuzsálemek ma is óriási méretűek, a “legkönnyebb” 2 és féltonnás, a legnagyobb több mint 4 tonnát nyom. Ebből a súlyból megtalálásuk óta szinte semmit sem vesztettek.
– MTI –
fotó:mrns.eu
