A minap ülök a BAZ Megyei Kórház nőgyógyászati osztályán szükséges kontrollomra várva, amikor egyszer csak egy közelemben zajló párbeszédre leszek figyelmes. Egy terhesgondozásról aligha halló, már a nyolcadik hónapban járó kismama ártatlan tekintettel kérdezi egy kórházi dolgozótól, hogy menjen-e már ultrahangra, majd sűrű magyarázkodásba kezd, hogy – mint krónikus betegséggel küzdő páciens -, miért hagyott ki egy sor előírt vizsgálatot…
Ez az aprócska momentum volt az, amely elindította bennem a gondolatsort, hogy akár civil „nézőként” is (miután sajnos gyakran megfordulok a kórházban) reagálnom kellene az utóbbi időszakban szárnyaló, a koraszülöttek elhalálozásáról szóló negatív visszhangokra.
Miközben a vizsgálatok a kilenc elhunyt koraszülött csecsemő kapcsán még javában tartanak, ennél fogva – a jogszabályokat tiszteletben tartva – a kórház vezetői és dolgozói nyilatkozatot sem tehetnek, a másik oldalról a média képviselői szenzációhajhász stílusukkal, eltúlzott reakciókkal, az emberek félreinformálásával gyakorlatilag a BAZ Megyei Kórház ellehetetlenítésén dolgoznak. Úgy gondolom, minden normális erkölcsi értékrenddel rendelkező ember – legyen az orvos, ápoló, hatósági szakember, vagy épp civil – célja, hogy mielőbb kiderüljön az igazság. Még nem tudjuk, valóban történt-e mulasztás a kórház részéről vagy csupán szerencsétlen véletlenek összjátékának tekinthető, hogy néhány napon belül ilyen sok csecsemő vesztette életét.
Persze lehet rögtön ujjal mutogatni a másikra, a vizsgálat alatt fel lehet függeszteni az Intézmény Főigazgatóját, meg lehet félemlíteni az egészségügyi dolgozókat, és fel lehet borítani egy, a mai nem könnyű világban és egészségügyi helyzetben mégis jól bevált, működő rendszer életét. Mégis erősnek tűnik ez a reakció.
Érkeztek az első „hírek” arról, miszerint egyes ápolónők steril kesztyűket mellőzve, dinnyés, joghurtos vagy éppen fagyis kézzel nyúltak a csecsemőkhöz, a „tömeges halálozás” miatt a kicsik egyértelműen fertőzés áldozatai, vagy épp a 400 millió forintot érő, júliusban kapott vadonatúj,a koraszülöttek életminőségének javításra szolgáló (máskülönben beiktatása előtt számos engedélynek megfelelt) inkubátorok nem funkcionáltak rendeltetésük szerint. Menet közben mégis kiderült, a csecsemők mintegy felénél már kizárható, hogy bármilyen összefüggés is lehet az egyes esetek között…
Ennek ellenére – mintha bizonyított bűncselekmény történt volna – az egyik, neve elhallgatását kérő GYEK-ben dolgozó alkalmazott beszámolója alapján az éjszaka közepén a Belügyminisztérium emberei nem épp steril bakancsokban és kedves stílusban gyakorlatilag megszállták az osztályt. A történet szerint a fegyverüket nem rejtegető hatóságiak megmotozták az ápolókat, majd eltulajdonították a csecsemőkről szóló orvosi dokumentumokat, amelyekről ott helyben még másolatot sem készíthetett a sokkolt személyzet. (Akik – ne feledjük – 80 ezer forint körüli fizetéssel, mégis számos ott tapasztalatot szerzett kismama szerint teljes odaadással végzik a dolgukat.)
A BAZ Megyei Kórház elsőszámú vezetője, az épp nyári szabadságát töltő Főigazgató Úr bár közvetlen aligha lehetett érintett az ügyben, ennek ellenére vizsgálati eredmények hiányában, példátlan módon azonnali hatállyal felfüggesztették. Mindezt akkor, amikor a lefoglalt dokumentumok már a hatóságok kezében voltak. Ezek után csak remélheti a hétköznapi ember, hogy az események hatására nem épp most fog valaki hibázni.
Az okokat keresve, ha korrektek akarunk maradni – kiindulva abból, hogy ameddig nem igazolódik be bármilyen mulasztás, addig ártatlan az ember -, nem lehet elmenni olyan tények mellett, minthogy a koraszülöttek túlélését nagyban befolyásolja a születési súly, és egy 1500 grammnál kisebb súlyú újszülött esetén jelentősen csökkennek az életben maradás, illetve egészséges életre képes csecsemők esélyei. Meg nem erősített információk szerint egyetlen koraszülött volt másfél kilogrammnál nagyobb súlyú.
Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy Borsod-Abaúj-Zemplén Megye egyike azon régióknak, ahol az egyes kismamák élettere, szociális helyzete veszélyeztetheti a magzat egészséges, problémamentes fejlődését, így elősegítheti az esetleges szövődmények kialakulását, ronthatja a csecsemő későbbi életkilátásait. Főképp, ha vannak olyan kismamák, akik a terhesgondozást kihagyják, megnehezítve ezzel az orvosok dolgát. Miért fordulhat elő egy hirtelen megemelkedett halálozási arány? Főleg a kiemelt fontosságú megyei kórházban? Kézenfekvőnek tűnik, hogy ez nagy százalékban annak is betudható, hogy a vidéki kórházak összes problémás esetüket a mintegy centrumként funkcionáló megyei kórházba irányítják. A modern technológiáknak és az egészségügyi dolgozók szakképzettségének köszönhetően a túlélés aránya ugyan emelkedik, azonban az igen kis súlyúak túlélésében nem érzékelhető javulás.
Az elmúlt időszak történéseit azonban a nőgyógyászaton lévő kismamák többsége jól kezeli. Egyikük kérdésemre elmondta, semmilyen változást nem észleltek a kórházi dolgozók viselkedését illetően, most is mindenki maximális fegyelemmel és odaadással dolgozik, készségesek, így egyáltalán nem tart semmilyen komplikációtól. „Én személy szerint nem félek a csecsemő elhalálozások híre hallatán sem. Nem tapasztaltam semmilyen hiányosságot, pedig ikerterhességem miatt több mint másfél hónapja fekszem a nőgyógyászaton a többi kismama között. Akinek valamilyen rendellenesség mutatkozik a terhessége alatt, az az orvosa által teljes mértékben tudatában van a lehetséges következményeknek. Ha az orvos, a védőnő és a páciens együttműködése minden oldalról kézzel fogható, akkor később sem fordulhatnak elő egymásra mutogatások.”
A nehéz időkben, bármilyen sajnálatos is a gyermekek elvesztése, hajlamosak az emberek elfelejteni a kórház korábbi sikereit, pozitív hozzáállását a megoldandó, olykor extrém feladatokhoz. Ki emlékszik már arra, amikor a területi ellátás tisztázatlan kérdései közepette (milyen betegség esetén mely település melyik egészségügyi intézménye az illetékes), nem volt, aki fogadja a Salgótarján közelében gépkocsibalesetet szenvedett két sérültet. Sem a területileg kijelölt Országos Idegsebészeti Intézet, sem az aznap felvételes Országos Traumatológiai Intézet. Akkor jó volt Miskolc és a Megyei Kórház… És a daganatos betegek sikeres ellátásakor is. És amikor a megnyert pályázattal útnak indult a Csillagpont-beruházás, amely a még hátralévő munkák befejezésével az ország legmodernebb betegellátó központja lehet.
A legkézzelfoghatóbb tapasztalat azonban mindig a személyes tapasztalat. Én nem fogom elfelejteni, amikor egy borús, december 30.-ai napon a kórház főigazgatója, a nőgyógyászat és a sebészet kiválói orvosai az év végi finanszírozási problémák és a szabadságolások ellenére bevállalták, hogy összefognak, azonnal ugranak és megoperálnak. Azért, hogy ne kínzó görcsök közt, hanem tiszta lappal kezdjem az Újévet!
Farkas Lívia
