Bár kimondottan kedvelem a skandináv krimiket, az utóbbi időben inkább norvég és svéd szerzők műveihez volt szerencsém. Korábban azonban olvastam már remek dán regényeket is (például Jussi Adler-Olsen több krimijét), így most szívesen vettem a kezembe a Hammer-testvérpár (Lotte és Soren) hazánkban két hónapja megjelent művét, az Elvetemülteket.
Tudom, hogy már untig ismétlem önmagam, hisz már sokszor elmondtam, de tény: azokat a szórakoztató irodalmi műveket tartom a legtöbbre, melyek amellett, hogy izgalmasak, egyben elgondolkodtatóak is (akár a szó művészi, akár a társadalmi értelmében). És bár a skandináv krimik ebben a szegmensben ritkán tűnnek ki, az Elvetemültek dicséretesen teljesíti ezt a kultúrmissziót.
Mégpedig azért, mert a történetindító (ezúttal többszörös) gyilkosság, mivel pedofilokat végeznek ki valakik, elég nagy port ver fel ahhoz, hogy még egy ilyen bűntetthez képest is jelentős médiaérdeklődésre tartson számot, és éles társadalmi vitákat generáljon. És tényleg: anélkül, hogy mi magunk ítéletet próbálnánk mondani, emlékezzünk csak vissza, hogy ilyen esetekben sok korábbi krimiben is milyen gyakran merül fel annak a kérdése, hogy ha a hivatalos szervek tehetetlenek, mekkora bűn az önbíráskodás. Persze ez nem csak az irodalom kiváltsága: a való életben, például kirívó hazai esetek kapcsán is sokszor robban ki komoly vita erről.
A másik különlegessége az Elvetemülteknek pedig az, hogy – mivel a történetvezetése egy kicsit, de nem zavaróan lassabb a legtöbb skandináv kriminél – ezúttal kicsit több időnk és lehetőségünk van olvasóként egy kicsit elmélyedni a dán rendőrség (és alkalmasint egyéb szervezetek) működésében. A pörgőbb cselekmények kedvelőinek sem kell megijedniük, azért nem turowi vagy grishami mértékben teszik ezt meg a Hammer-testvérek, szóval az ilyen jellegű bemutatás leírás egyáltalán nem száraz: sőt, ahogy azt akár a norvég Nesbotől is megszokhattuk, inkább a különböző emberi kapcsolatok bemutatásán és ilyen jellegű dialógusok papírra vetésén keresztül teszi ezt meg.
Ha ezektől a különleges pozitívumoktól eltekintünk, az Elvetemültek akkor is egy jó kis krimi. Izgalmas, a szó skandinávkrimis értelmében kellően véres és brutális is. Ugyan mellékszereplőből ezúttal túl sok lép színre, és ez kicsit kaotikussá teszi a cselekmény követését, a főszereplők jól kidolgozottak, a fő történetszál pedig logikus, kellően feszültségkeltő, így a műfaj rajongói, valamint a passzív, otthoni izgalmak kedvelői aligha fognak csalódni ebben a regényben.
DicsukD
