Nemrég megjelent cikkünkben foglalkoztunk a mind hazánkban mind világszerte méltán népszerű jogikrimi-író, John Grisham egy korábbi regényével, most pedig a legújabb magyarul megjelent műve, A csaló kerül sorra. Elöljáróban annyit: a szó pozitív értelmében tipikus Grisham-regényt kapunk, sőt az alaptörténet most még izgalmasabb, így A csaló rajongók (és krimikedvelők) számára egyértelműen kötelező darab.
Mint azt John Grishamtől már megszokhattuk – és ahogy az korábbi cikkünkben is elhangzott –, a legjobb szavak egyike a regényei jellemzésére az „életszerű”. Még ha az alaphelyzet maga kellően furcsa és hihetetlen is, ettől eltekintve a karakterek úgy viselkednek, ahogy azt a hétköznapi emberektől várhatjuk. Nincsenek romantikus túlzások, nincs váratlan feloldás és menekülőút, a törvénytelen út valóban rögös és kanyargós, és még sorolhatnám a hasonló irányba mutató jellemzőket.
A történet főhőse Malcolm Bannister, egy kisvárosi ügyvéd, aki naiv módon belekeveredik egy szövevényes csalási, pénzmosási ügybe, melyet követően a bíróság tíz év börtönre ítélni. Bár láthatjuk, hogy az élete széthullik, család, barátok eltűnnek, karrier kettétörik, a szerző nem kezd szerecsenmosdatásba; nem menti fel a vádak alól (legfeljebb enyhítő körülményeket hoz. A főhős tehát nem gátlástalan gazember, de közel sem ártatlan áldozat (ahogy erre már volt példa Grisham egy korábbi regényében, A halott üzlettársban is), így maximum átérezzük a helyzetét, de sajnálni nem annyira tudjuk, mint a legtöbb krimi pozitív hőseit.
Annál is inkább, mert Grishamnél a pozitív is egy árnyalt kifejezés. Sok esetben a főszereplő is gazember, szélhámos vagy rabló, akinek legfeljebb az a mentsége, hogy magánál nagyobb gazembereket csap be – gondoljunk csak Az ítélet eladó főszereplőpárosára, vagy A cég Mitch McDeere-jére; előbbiek gonosznak beállított nagyvállalatokat vertek át, utóbbi pedig a maffiától lopott milliókat. Mégis mindketten a maguk regényének pozitív főhősei voltak, már amennyire ez lehetséges.
Visszatérve a történetre, ahogy az lenni szokott, a börtönben töltött évek kellős közepén történik „odakint” egy gyilkosság, melyről Bannister azt állítja, hogy sokat tud, és mivel a nyomozás sehova sem vezet, hajlanak arra, hogy vádalkut kössenek vele. Több konkrétumot nem írnék le, olvassák el Önök is, de kedvcsinálóként annyit azért még mindenképp érdemes leszögezni, hogy véleményünk szerint a mű innentől kezdve több mindenben is A cégre hasonlít, igaz sokkal pörgősebb annál (hiába, azért a sok év alatt Grisham is változott (gyorsult) a világgal. Ismét egy többszereplős hajszának lehetünk a tanúi, ahol semmi sem teljesen tiszta.
Grisham regénye nem csak pörgős, de izgalmas is. A mai krimiket ismerve kijelenthetjük, hogy ezúttal is az a meglepetés, hogy nincs igazi meglepetés. Nincs elképesztő, túlzó fordulat, nem derül ki az „inasról, hogy titokban az áldozat mostohanagynénje” – azonban ennek ellenére is megtaláljuk a kellő feszültséget benne. Minden logikus, ráadásul Grisham szakértelmének hála jogi szinten is profi – mi, rajongók pedig már most nagyon várjuk a következőt.
