Már többször is olvastam Harlan Cobentől regényeket – legutóbb a Végakarat címűt, melyről nemrég jelent meg írásunk –, és mivel azt pozitívnak találtam, szívesen vettem a kezembe a legújabb magyarul megjelent könyvét, mely a Maradj mellettem címet viseli. A szerző, aki új műveivel rendszerint a bestsellerlisták előkelő helyein található. ezúttal a megszokottnál talán kicsit lassabb, ugyanakkor mélyebb, és Cobentől már elvárt izgalmas cselekmény mellett ezúttal elgondolkodtatóbb regény született, mely érdemes a krimirajongók figyelmére.
Eddig csak olyan regényeket olvastam a szerzőtől, melynek a már kultikussá vált Myron Bolitar magánnyomozó a főhőse, így ezúttal érdekes volt látni, hogy milyen az, amikor Coben, ugyan hasonló műfajban, de más jellegű regényt alkot. A Maradj mellettem ugyan krimi, ráadásul a klasszikusabb formából (sőt néhol különösen brutálisan érzékelteti a történések erőszakosabb elemeit), ugyanakkor azonban – azért nem a franzeni, mostanság elképesztően népszerű szépirodalmi formában, de – elgondolkodtató írás is több tekintetben. Műfajától szokatlan módon ugyanis számos, napjainkban igazán érdekes – és főleg jelentős! – kérdést vet fel.
A történet központi szereplője egy nyomozó, aki feladást és ellentmondást nem ismerően egy sok évvel korábban megoldatlanul maradt eltűnésen (gyilkosságon) dolgozik. A cselekmény fő motívuma tehát az, hogy mennyire tudhatjuk magunk mögött a múltunk egyes, nem kívánt fejezeteit (a nyomozó szempontjából meg az, hogy a kitartás és a lankadatlan szorgalom meghozza-e a gyümölcsét) – és a történetvezetés is izgalmas, részben azért is, mert ezek olyan motívumok és dilemmák, melyek legtöbbünk életében megtalálható (nyilván kisebb mértékben, mint egy évekkel ezelőtti gyilkosság).
Néhány mellékszál és mellékgondolat azonban hasonlóan érdekes, mint maga a történet. Gondoljunk csak az amerikai álomtól kissé megcsömörlött kertvárosi feleség dilemmájára, aki az igazi boldogságot szeretné megtalálni, vagy épp a szakmai etikát lábbal tipró paparazzo-fotósra, akinek korábban kisiklott a karrierje. Ezek olyan nyitott kérdések, melyek szintén bármelyikünkben felmerülhetnek, hisz a boldogság és a siker olyan vágyak, melyek egyben ütközőpontok a többi emberrel és önmagunkkal.
Krimiről lévén szó, nyilván nemcsak egyértelmű választ nem kapunk a dilemmákra (az nincs is), de a problémák kidolgozva sincsenek. De már az, hogy egy bűnügyi jellegű regényben ezek felmerülnek, önmagában is érdem. Coben ugyanis elsősorban izgalmasan szórakoztatni, nem pedig az élet átgondolására akarja rávenni olvasóit, de ahogy már korábban is több alkalommal kifejtettem, hogy véleményem szerint azok az igazán előre mutató krimik (vagy fantasyk, vagy thrillerek, szóval szórakoztató irodalmi művek), melyek modern szépirodalmi elemeket is tartalmaznak.
Egyébként maga a cselekmény is izgalmas, ahogy azt Cobentől megszokhattuk. Érdemes lehetett volna akár arról is írni, de engem most nem az ragadt leginkább magával.
