Aligha vitatható az akkori korszak megítélésétől függetlenül, hogy Horn Gyula párt és diplomáciaszinten is hatalmas karriert futott be, majd nem csak hazai, de kelet-európai szinten is egyik szimbolikus alakjává vált a rendszerváltozásnak és a keleti blokk felbomlásának. Cölöpök című önéletrajzi kötetében az 1990-ig tartó időszakról olvashatunk.
Ugyan már elhunyt, és utolsó éveiben már nem volt aktív, a Horn Gyula megítélését övező heves kedélyek továbbra sem csillapodtak – véglegesnek mondható ítéletet alighanem csak a történelem fog majd mondani valamikor. Párt- és politikaszimpátiától függetlenül azonban Horn Gyula önéletrajzi kötete azért is tanulságos olvasmány, mert diplomataként és külügyminiszterként egy mind a mai napig vitatott megítélésű, de a kontinensre jelentős változásokat hozó időszak egyik főszereplője volt.
Bár a Cölöpök Horn Gyula életútjának nagy részét felöleli, objektív szemmel nézve vitathatatlan a vezető döntéshozóként eltöltött évei a legérdekesebbek (és talán a leglényegesebbek is). Mindig különleges arról olvasni, ahogy egy irányító látja a saját tevékenységét – és az a tény, hogy ez a vasfüggöny lebomlására, vagy épp a keletnémetek Ausztriába engedésére, a két Németország újraegyesülésére (Horn Gyulát ott mind a mai napig hősként ünneplik), vagy épp a szovjet csapatok kivonulásáról szóló egyezményre vonatkozik, fokozottan igazzá teszi az állításomat.
Hogy magáról a könyvről is szóljunk, amely azért mindenképp független a politikai megítélés ingoványos talajától, vitathatatlanul érződik a szerző visszafogott, klasszikus értelemben vett diplomatastílusa. Személyes tapasztalatait olvashatjuk, mely ugyan természetesen szubjektív, azonban általa alaposan megindokolt. Tartózkodik a sommás véleményektől, és a maga módján igyekszik az érem mindkét oldalát is megvizsgálni (persze ezt azért kezeljük a helyén). Érveivel vitatkozni sokszor lehet (sőt kell), azokat kukába dobni azonban egyszer sem.
Mindent egybevetve, a Cölöpök tanulságos olvasmány, és nem csupán azért, mert a huszadik század egyik legjelentősebb magyar politikusáról szól. Rávilágít azonban olyan folyamatokra is, melyek, bár az alany már nincs köztünk, mind a mai napig erősen éreztetik hatásukat, és melyek nélkül – akár jó, akár rossz értelemben – biztos, hogy nem így nézne ki 2013 Magyarországa sem.
