Nemrég került a mozikba a Brad Pitt fémjelezte Z világháború, melyet már hetekkel korábban is hatalmas érdeklődés övezett, és nagyon jól kezdett a jegyértékesítés terén. A részben Magyarországon forgatott (igaz utóbb ezeket a jeleneteket kivágták) alkotásnak ezúttal a Max Brooks által írt könyveredetijét vesszük górcső alá, melyet a mozipremier alkalmából a műért hazánkban felelős Könyvmolyképző Kiadó újra megjelentetett, ezúttal a rajongók kedvéért filmképes borítóval.
Függetlenül attól, hogy nagyon nem én vagyok a zombitörténetek legnagyobb rajongója, sőt…, az tény, hogy azokat a fantasyket, vagy egyéb, a valóságtól elrugaszkodott cselekményű műveket (legyen szó könyvről, filmről, vagy bármiről), amelyek nem csak egy divatos szóval élve „sztorit” mesélnek el, de eközben egy egész világot felépítenek, nagyra értékelem. Tegyék ezt akár tolkieni precizitással, akár csak egy ügyes narrációs fogással, amennyiben működik a módszerük, kétségkívül sikerre hivatottak. Ezek azok a művek ugyanis, melyek képesek a hajánál vagy a karjánál fogva kiráncigálni az olvasót/nézőt a mindennapi valóságtól.
A Z világháború esetében a szerző ezt a hatást azzal éri el, hogy önmagát is a történések utáni világ részeként definiálja. Ugyanis lássuk csak, mi is a regény előzménye… Az ENSZ háborús vizsgálóbizottságának munkatársaként Max Brooks találkozott a győzelem kulcsfiguráival, és bár a világszervezet hivatalos jelentésébe végül csak statisztikai adatok kerülhettek, Brooks azonban úgy döntött, hogy a túlélők elé tárja mindazt, ami a jelentésből kimaradt.
Láthatjuk, ezzel a fogással Brooks nem csak elhelyezte magát a saját maga által kreált világban, de azt is megmagyarázta, hogy miért volt szükség e könyv létrejöttére. Mivel manapság, függetlenül attól, hogy egy nő hálószobáját, vagy egy éhező ország rejtélyei mutatja be, hatalmas kereslet mutatkozik a feltáró jellegű művekre, Brooks is joggal remélhette, hogy stílusa elér ilyen hatást – igaza lett.
Ráadásul még ennél is tovább megy egy lépéssel, és a valódi cselekményt, azaz a háború menetét a kulcsszereplőkkel készített beszélgetések formájában ábrázolja. Az interjúkötetből megismerhetjük Kuang Csingsu doktort, aki megvizsgálja a nulladik beteget, és találkozhatunk Paul Redekerrel, az Oránia-terv atyjával is. A zombiháború veteránjai, az apokalipszis haszonélvezői és elszenvedői is nyilatkoznak a kilátástalannak tűnő harcról, a kormányok ballépéseiről, az emberi gyávaságról, ostobaságról, és a derengő fényről az alagút végén. E személyes hangvételű beszélgetések hű képet festenek a járvány borzalmas történetéről, pontosan dokumentálják a társadalmi és politikai változásokat, mégis megmarad bennük a legfontosabb: az emberi tényező.
A könyv fülszövegeként feltüntetett leírással nagymértékben egyetértünk – hisz az emberi tényező még akkor is igen jelentős és domináns, ha nem igazi emberekről, hanem csupán kitalált karakterekről beszélünk. És emiatt tény: a Z világháború annyira életszerű, hogy – elvonatkoztatva az irreális alaphelyzettől – akár valóságos tudósításként is élvezetes olvasmány, ráadásul ebben is több és másabb, mint a filmváltozat, így azok rajongóinak is ajánlott, hisz így többet tudhatnak meg kedvencük hátteréről.
DicsukD
