Brent Weeks nevét a New York Times bestseller könyvlistájára az Éjangyal-trilógiának köszönhetően került fel, s azóta pedig belekezdett a négykötetesre tervezett Fényhozó-sorozatba (melynek első részéről már korábban írtunk). Az első kötet, Az árnyak útján a fantasyhez mint műfajhoz, azaz annak egyik tipikus ágához híven a titokzatos középkorban játszódik, ahol a háborúkba, a királyi udvarok intrikájába és az uralkodói politikába misztikum is vegyül. Ezek a vonások úgymond alapfelszerelés részeinek tekinthetők, az író azonban az extrákat is kellő színvonalon adta hozzá, amiktől egyedivé és élvezhetővé vált a történet.
A középpontban két szereplő áll: Durzo Blint és Azoth. Ketten – a Star Wars óta már ismert – mester és tanítványa párost alkotnak. Az események Azoth-szal veszik kezdetét: nyomornegyedbe születve kénytelen elsajátítani a túlélés fortélyait, s hamar megtanulja, hogy sosem lehet biztosra menni e téren. Életkörülményeinek és hányattatásainak köszönhetően életfontosságú képességekre tesz szert – többek között helyzet-és emberfelismerő képességre, vagy a kockázatvállalási készségre. Egyetlen módja van csupán, hogy a kegyetlen-könyörtelen gettótól kiszabaduljon: inasként Durzo Blinthez szegődik. Blint nevezetesen a mészárlás-gyilkolás „mesterségét” művészi szinten űzi – és úgy is tekint rá.
Ez viszont Azoth számára egyet jelent eddigi életének felszámolásával: meg kell szakítania minden kapcsolatát, és új személyazonosságot felvételére kényszerül. Így kapja a Skylar Stern nevet. Mestere oldalán az orgyilkosok kegyetlen világába csöppen, a politikai és hatalmi játszmák veszélyes vizeire evez, ráadásul – azért a meglehetősen tipikus, ám sokak számára sosem megunhatatlan fantasy-elemként felbukkanó – varázslás tudományába is belekóstol.
A történelemtől, társadalomtól és kultúrától kezdve a hitvallásig, legendákig aprólékosan felépített világot kapunk az Éjangyal-trilógiában a szerzőtől. Magát a történetet inkább a sötétebb fantasyk csoportjába sorolnám az igen változatos módszerű és nagy mennyiségű gyilkosság miatt. Emellett telis-tele van varázslással, mágikus tárgyakkal, így Weeks igen széles olvasótábort képes lefedni a könyveivel. Ami a szereplőket illeti, Durzo Blint viszi a prímet: személyisége illik egy vérprofi „gyilkológéphez”, ráadásul ironikus, gunyoros, cinikus megjegyzéseinek, beszólásainak köszönhetően a humorfaktort sem mellőzi az amúgy önmagában is pergős, dinamikus cselekményt.
Továbbá, érdekes látni az utat, hogyan válik üldözöttből üldözővé Skylar Stern, azaz a gettóbeli sorsa valamelyest megfordul tanítója oldalán. Emellett, tanúi lehetünk az újdonsült orgyilkos dilemmájának is: hova, melyik oldalra csapódjon a bonyolult és körmönfont cselszövések közepette. Hátrányként talán az róható fel Az árnyak útjának, hogy rengeteg szereplőt vonultat fel, ami kissé megnehezítheti az események követését, a karakterkibontakoztatást – de mindez nem von le sokat az értékéből és élvezhetőségéből, és egyébként sem szokatlan, ha fantasyről van szó.
