Az alábbi hírek a hét elején láttak napvilágot, annak okán, hogy változik az elszámolás a táppénznek.
„Hét év alatt a felére esett a betegállományban lévők száma, ezzel együtt majdnem ötven százalékkal csökkentek az egészségbiztosító táppénzkiadásai is.
A táppénzes esetek száma a hét évvel ezelőtti 1,2 millióról 810 ezerre csökkent.
Naponta átlagosan kevesebb mint 55 ezren voltak betegállományban tavaly, miközben 7 évvel korábban számuk még meghaladta a 102 ezret.”
Hurrá, hurrá! Azt gondolhatnánk, hogy egészségesebb a mostani dolgozó társadalom, mint korábban volt. Azt gondolhatnánk, hogy hatott az a sok egészségkampány amelyre milliárdokat költöttünk, s elégedetten dőlhetnénk hátra.
Sajnos az a gyanúm ez nem így van. Ne tévesszen meg senkit a pozitív statisztika – bár gyakran ez a célja. E statisztika hátterében egészen más okok rejlenek.Nem vagyunk egészségesebbek, csak félősebbek. Százszor jobban féltjük a munkahelyünket mint korábban, ezért betegen is dolgozunk,nem azért mert nem lennénk jogosultak a táppénzre, hanem azért mert félünk, hogy elveszítjük munkahelyünket.
Miért gondolom ezt? Várok az orvosi rendelőben ahol két fiatal ül mellettem, és gyakorta pillantanak az órájukra. Mint megtudom ebédidőben szaladtak ki az orvoshoz munkahelyükről, s aggódnak, hogy kifutnak az időből. Mindketten lázas betegek, otthon, ágyban lenne a helyük, de a multi ahol dolgoznak nem tolerálja a táppénzes állományt, hanem inkább elbúcsúzik a betegeskedő munkatárstól, hiszen sokan sorakoznak az állásokért. Hallom, valami csodapirulát szeretnének felíratni az orvossal, amivel kihúzhatják munkahelyükön, betegen is. Ők nem növelik a statisztika adatokat.
Tehát sajnos nem lettünk egészségesebbek, csupán félősebbek…
Orosz B.Erika
