Gyáva sunnyogás, mellébeszélés és maszatolás jellemzi a kormány tevékenységét továbbra is a Szigetköz vízpótlása és a bős-nagymarosi vízlépcső ügyében. Az Országgyűlés Fenntartható Fejlődés Bizottsága szerdai ülésén hallgatta (volna) meg a kormány beszámolóját arról, mi történt az utóbbi fél évben abban az ügyben, melyet a Szigetközben élő lakosok több mint 70 ezer aláírást összegyűjtve utaltak a Parlament elé még tavaly ősszel. A népi kezdeményezés azt kívánta elérni, hogy az Országgyűlés érdemben foglalkozzon a szigetközi Öreg-Duna-meder és a győri Mosoni-Duna-szakasz vízellátási problémáival, melyek immár 20 éve fennállnak. 1992. október 23-án ugyanis Szlovákia egyoldalúan elterelte a Dunát Dunacsúnynál, válaszul a magyar fél kilépésére a vízlépcső megépítésére vonatkozó nemzetközi szerződésből.
A kormány két illetékes minisztériuma, a Vidékfejlesztési Minisztérium és a Belügyminisztérium közül előbbi meg sem jelent a bizottság ülésén, míg Pintér Sándor főigazgató-helyettes kollégáját küldte el maga helyett, így érzékeltetve a téma számukra jelentéktelen voltát. A beszámolóból kiderült, hogy gyakorlatilag semmi nem történt, a kormány a brüsszeli sült galambra vár ebben az ügyben is, amely azonban sehogy sem akar a szájukba repülni. Ha korrektek akarunk lenni, akkor helyesbítenünk kell a vidékfejlesztési tárcát illetően, hiszen ahogy a szigetközi kihelyezett ülésen, most is papírtigrisekkel üzent „civil” álarc mögé bújva: Vizet a Dunába! Nem építünk gátakat! A folyók folyjanak szabadon! Menjünk Hágába! Ha van víz, akkor van víz, ha nincs víz, akkor nincs víz! Ilyen bölcsességeket olvashattunk a bizottsági tagok asztalára csempészett szórólapokon, melynek szerzője annyi gerinccel sem rendelkezik, hogy véleményét élőszóban mondja el.
A Jobbik felháborítónak tartja, hogy 20 év után még mindig azok a „tanácsadók” állnak Illés Zoltán államtitkár és a vidékfejlesztési tárca mögött, akik bűnrészesek voltak a Szigetköz tönkretételében. Többek között a bős-nagymarosi szerződésből történt felelőtlen kiugrásunk és a dunakiliti fenékküszöb megépítésének akadályozása szerepel bűnlajstromukon. A Duna, ha beszélni tudna, nem kérne ezekből a „Duna-védő” civil szervezetekből, akik tevékenységükkel 20 éve akadályozzák a hosszútávú és szakmailag megalapozott megoldást a Duna vízellátásának helyreállítására. Eközben a szigetközi emberek csak várnak, mert érdemi előrelépés nem történik.
Felszólítjuk a kormányt, hogy engedje végre a vízügyi szakértőket újra ahhoz az asztalhoz ülni, ahol a döntéseket meghozzák a hazai vízgazdálkodás kérdéseiben. Fejezzék be az egykor világhírű magyar vízügy szétverését, mert páratlan kincsünk, édesvízkészletünk megmentése érdekében sürgős és radikális lépéseket kell tenni! A Jobbik kormányra kerülése esetén haladéktalanul nekilát a vízgazdálkodási rendszer átalakításának és fejlesztésének, a Mosonyi Emil-program keretében ismertetett vízügyi beruházások megvalósításának.
Kepli Lajos országgyűlési képviselő