A tetovált lánnyal Stieg Larsson neve berobbant a Svédország határain túl élők köztudatába, s népszerűségi indexén a belőle készült 2011-es filmadaptáció is nagyot lendített. A Millenium-trilógia második része A lány, aki a tűzzel játszik címet viseli – ebből máris borítékolható, hogy az előző részben megismert Lisbeth Salandernek ismét főszerep jut, sőt, az életét játszi könnyedséggel bonyolítja tovább az író. A szálak elvarrásáig – vagy legalábbis lezárásáig – viszont még egy részt (A kártyavár összedől) végigizgulhatunk majd.
A sötét, korán éjbe burkolózó Svédországnak továbbra is van mit rejtegetnie – no, és félnivalója szintúgy a lebukástól: Mikael Blomkvist, a Millenium magazin újságírója az igazság nevében le szándékozik rántani a leplet a Svédország és Kelet-Európa között folyó prostituált kereskedelemről, s közben – egyeseknek jó, mások számára rossz – szokásához híven, természetesen nem kíméli a svéd kormányt és társadalmi elitet. Azonban hamarosan kénytelen tudomásul venni, hogy az ügy mocskosabb, mint ahogyan azt elsőre hitte: a publikálás előestjén két oknyomozó riportert meggyilkolva találnak. De ennél még megdöbbentőbb számára az a tény, hogy a gyilkos fegyveren a Vanger-család ügyének felgöngyölítése erejéig önként mellészegődött társa, Lisbeth Salander ujjlenyomata található.
Innentől kezdve az események két szálon futnak tovább: Mikael a mészárolók nyomába ered, míg Lisbeth ellen hajtóvadászat indul, akire közben egy még nagyobb feladat vár: sötét múltjával szembenézni, és végérvényesen leszámolni azzal. Márpedig azt mindannyian tudhatjuk, hogy a legnehezebb küzdelem az, amit szűkebb vagy tágabb értelemben véve önmagunkkal vívunk.
Vigyázat: mivel A lány, aki a tűzzel játszik esetében sem egy kis könnyed, limonádé-jellegű történettel állunk szemben, ezért előfordulhat, hogy megzavarja az olvasó nyugalmát (persze az már egyénfüggő, hogy kiét mennyire…), s emiatt nem biztos, hogy ezzel a könyvvel lehet győzelmet aratni az álmatlansággal ellen vívott heroikus küzdelemben. A tetovált lánynál tapasztalt komolysághoz, bárdolatlan-kendőzetlen realitáshoz híven, Larsson a második kötetben sem kerülgeti a forró kásást, avagy témát, hiszen a prostitúció napjainkban is egy igen kényes társadalmi jelenség.
Fajsúlyos téma, horrorisztikus leírás és változatos izgalmak – mindez elegendő ahhoz, hogy a könyv ne csak egyszerűen jó, de tényleg magával ragadó is legyen. Az első rész ismerete ugyan nem nélkülözhetetlen, de erősen ajánlott – ráadásul A tetovált lány tényleg a modern svéd irodalom leghíresebb műve –, így nem érdemes a trilógiát, vagy akár csak a sorrendjét megbolygatni. Olvasni viszont, bár gyomor és lélek kérdése is, de érdemes.
