Tanulságos utazás volt kezembe fogni és végigrágni magam A milyenek a magyarok című, „nemzetbemutatón”. Különösen annak fényében tartom hasznosnak Lackfi János könyvét, hogy ha kinyitjuk a szemünket, látjuk: manapság néhányan kizárólag azért érzik magukat különbnek vagy feljebbvalónak másoknál, mert ők „Magyarok” (nagy M-mel). És bár ez a gondolkodásmód végigkísérte a 20. századot – hol jobban, hol kevésbé –, lássuk be: az új évezred már nem erről szól. És hogy láthatnánk be jobban, mint egy hatalmas adag iróniával?
A 21. század azonban arról is szól, hogy sokan úgy gondolják, nincs szükség sztereotípiákra (és főleg tévesekre). Ez azonban szerintem tévedés. Az okos ember az intések nélkül is pontosan tudja, hogy a sztereotípiák csak sarkítások, és még ha a kollektívákra lehet is alkalmazni, az egyénekre semmiképp – a buta meg amúgy is alkalmazza, sőt kialakítja mellé a saját tévképeit is. Ráadásul a sztereotípiák, legyenek bár komolyak vagy viccesek, találóak vagy torzítóak, amellett, hogy némi ironikus humorra is okod adnak, azért sokszor mutatnak valamilyen irányt.
És hogy az irányok mennyire igazak, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a Milyenek a magyarok. Számos sztereotípián keresztül mutatja be önmagunkat, és két hőbörgős tiltakozás között még a Legnagyobb Magyarok is kénytelenek elismerni, hogy van igazság a sorok között (sőt minél „nagyobb” magyar valaki, annál inkább illik rá).
Ha pedig nem tetszik az így kapott, „görbe tükrös” kép, változtassunk rajta magunk. Akárki akármit mond, nem a gaz EU-IMF, nem a kommunisták, vagy épp nem a pirézek felelnek arról, hogy milyen típusjegyek mentén határoz meg minket a világ, hanem kizárólag mi, magyarok.
A Milyenek a magyarok egyszerre vidám és elszomorító, olyan pontossággal írja le a „tüneteket”, melyeket most nem részleteznék – hatásosabb, ha az Olvasó a könyvben szembesül vele. Az azonban biztos, hogy bár gyakorlatilag semmi újjal nem találkozhatunk, mindent hallottunk már innen-onnan-amonnan, mégis rendkívül hatásos, hisz olyan közvetlenül, konkrétan tudatja velünk tartalma igazságát, mint egy jobbegyenes. És utána szédelgünk is egy darabig, az biztos…
Kellemes feleszmélést hozzá!
DicsukD
