Müller Péter beszédes című könyvsorozatának tartalma aligha félreérthető; a sokkötetes szerző ezúttal direkt tanácsokkal látja el olvasóit… Hogy pontosan mikre is felhasználhatók ezek a tanácsok, azt nehéz meghatározni; talán legegyszerűbben úgy lehetne megfogalmazni, hogy magára az életre – mégpedig annak minden területéről. Müller Péter e sorozat tagjaként már górcső alá vette a szerelmet-szeretkezést, valamint az életet-sorsot, ezúttal pedig az „Öröm, játék, önfeledtség” került terítékre.
Az ilyen, ezoterikus könyveket nehéz konvencionális módon értelmezni, így hát gondolkozzunk el egy kicsit: Ha meghalljuk a játék szót, mire asszociálunk először? Gyermekre, vidámságra, örömre, önfeledtségre, szabadságra, könnyedségre, gondtalanságra? Nem véletlenül juthatnak eszünkbe ezek a szavak együtt, ugyanis szorosan összetartoznak, s a gyermekhez mint ezen érzések, állapotok „birtokosához” kapcsolódnak. Nem is csoda, hiszen a gyermeki lét általában így jellemezhető, de sajnos a felnőtté válás rögös útján, s éveink számának gyarapodásával sorra megfeledkezünk a boldogság fent említett fontos elemeiről.
Müller Péter Útravaló sorozatának legújabb, az Örömről, játékról, önfeledtségről című kötetében az általa magában megtalált „lénnyel” való bensőséges kapcsolatát osztja meg olvasóival. Elénk tárja, kicsi gyerekként miként fedezte fel magában az örökifjú és optimista Bölcs Bohócot, akivel mint hű baráttal az író megoszthatta örömét és bánatát, s akitől bölcs tanítóként a szükség órájában útmutatást kapott – melyet most ő szeretne továbbadni olvasóinak.
Az ezotéria elismert magyar szerzője ezzel a kötetével segít abban, hogy a napjaink rohanó, gondterhelt, néhol beszűkült és korlátozott világában újra visszatalálhassunk az évtizedekkel ezelőtt homályba veszett gyermeki énünkhöz – merthogy az bennünk van valahol mélyen, csupán elő kell csalogatni a velünk született saját bohócunkat. Csak merjünk elég szabadak, korlátlanok – tehát gyermekiek lenni.
