A műfaj rajongói és szakértői véleményei szerint a Slusszkulcs klánt méltán emelte ki a nagy példányszámú megjelenése a számos amatőr magyar képregény közül, hisz története magával ragadóan „egyszerűen bonyolult”, rajzolt világán pedig érződik a szerző profizmusa és időigényes munkája. Ezek a kijelentések azonban számomra semmit nem jelentenének, ám mivel sem autó-, sem képregény-rajongó nem vagyok (sőt…), és a mű ennek ellenére ragadott magával, így egyet kell értenem velük.
Sokan bírálják a képregényeket – és talán ez az egyik oka is annak, hogy hozzám sem áll közel ez a világ – amiatt, mert kevesebb, mint kép, és kevesebb, mint regény, hisz még a legrészletesebb sorozat sem képes visszaadni a filmek precizitását, az egy-egy mondatos aláírások pedig leíró részek hiányában nem tudnak úgy hatni az olvasó fantáziájára, mint ahogy az egy elbeszélő regénynél alapkövetelmény.
Ma azonban már látom, hogy ez mennyire nem igaz. A Slusszkulcs klán képei elragadóan kreatívok, semmi hiányérzetet nem támasztanak, a szöveg pedig, az illusztrációkkal együtt nemhogy képzelethiányt, de egyenesen –túltengést okoz, hisz a le nem írt részek olyan egybefüggően jelenhetnek meg az elménkben, mintha mi is részei lennénk az ábrázolt autósvilágnak.
Mindemellett fontos azt is megjegyeznünk, hogy a huszonegyedik század szórakoztató művészete vélhetően az olyan sokoldalú műfajkeveredésekről szólhat majd, mint amilyen a zenés-táncos látványszínház, a határokat feszegető interaktív számítógépes játék, a könyvadaptációkat ábrázoló három (vagy majd még több) dimenziós film. Ebbe a sorba illik a modern képregény is, mely az irodalom- és képzőművészetet egyesíti, és bár története sokkal régebbre nyúlik vissza, komoly potenciált rejt magában a jövőre nézve is.
Annál is inkább, mert amiatt, hogy kis költségvetéssel is lehet szenzációs képregényt készíteni, hatalmas teret enged a tiszta, anyagi háttértől jórészt független, sokoldalú kreativitásnak – ami persze, ha valóban jó és népszerű, majd vonzza magával az ületet látó befektetőket, tehát a nagy példányszámú megjelenést, reklámot – a szerzőjének pedig a széleskörű ismertséget és elismertséget.
Írhatnánk még a történetről vagy elemezhetnénk a képeket, de sem értelme, sem jelentősége nem lenne; ez egy olyan eset, amikor még egy – egyébként építő célú – kritika is csak fölösleges szócséplésnek hatna. Aki pedig nem hiszi, az járjon (vagy vezessen) utána.
DicsukD
