Január 24-től látható hazánkban a Keira Knightley címszereplésével forgatott Anna Karenina című film, ám Lev Tolsztoj világhírű regényének nem csak ez az egy adaptációja elérhető jelenleg Magyarországon. A Madách Színházban ugyanis már hosszú évek óta repertoáron van a népszerű magyar szerzőpáros, Kocsák Tibor és Miklós Tibor azonos című műve.
A darab jelenlegi, az ősváltozathoz képest kissé lerövidített formájában 2008. óta látható az Erzsébet körúti teátrumban, Szerednyey Béla rendezésében. Az előadás legkülönlegesebb részét alighanem a díszletek, pontosabban azok szinte teljes hiánya jelenti, hisz központi elemként két, többrészes függöny tűnik fel, a színek közötti váltást pedig azok ide-oda mozgatásával jelölik. Kissé eredeti, de sikeres és figyelemreméltó megoldás. Szükségtelen azonban megijedni, hisz ahol szükséges, ott előkerülnek a konvencionálisabb elemek is.
Bár már számos szerepben volt szerencsém látni a jelenleg szólóénekesként az Eurovíziós Dalfesztivál magyarországi elődöntőjére is készülő Polyák Lillát, bátran merem leírni, hogy mind közül ez a szerep illik rá, illik hozzá a leginkább. Bár már tíz éve játssza Anna Kareninát, alighanem most van ideális életkorban hozzá, és alkata mellett különleges hangszíne is tökéletesen passzol a karakterhez és a darabhoz egyaránt. És bár prózai szakon végzett a „Színműn”, gyakorlatilag hibátlanul énekelte el a darab operai nehézségű részeit is.
Partnerér, Vronszkijt Debreczeny Csaba, férjét pedig Sasvári Sándor játssza. Bár számomra Debreczeny meglehetősen eltért a könyvben leírt Vronszkijtól, ez egyáltalán nem probléma, sőt, ahány olvasat, annyi értelmezés – épp csak talán kissé jobban ki lehetne hozni a gárdatiszt önző, birtokolni vágyó oldalát is. Kareninként Sasvári Sándor azonban gyakorlatilag tökéletes volt, játéka kimért, távolságtartó, hol megtört, hol stabil, énekhangja pedig még mindig első osztályú. Különlegesség, hogy a darab ősbemutatóján Sasvári még Vronszkij grófot alakította, ám az azóta eltelt tizennyolc év szükségessé ette a váltást – amivel ráadásul aligha járt bárki is rosszul.
Érdemes még kiemelni Ladinek Juditot Ligyija grófnőként – a szerep érdekessége, hogy meglehetősen eltér az eredetileg ábrázolt, visszafogott, bigott arisztokratanőtől, de hogy miként, az maradjon titok… Vikidál Gyulát pedig öröm volt újra színpadon látni, ezúttal Pópaként.
Lelkesedésemmel – ahogy azt a publikum különösen hosszú vastapsa is bizonyította – aligha voltam egyedül. Akik pedig ezúttal lemaradtak, könnyedén pótolhatják a mulasztást, hisz március elején ismét látható lesz Kocsák Tibor és Miklós Tibor darabja a Madách Színház színpadán – melyre a jegyárusítás február elején kezdődik.
DicsukD
Fotó: Madách Színház
