Kozma István beszámolója a skóciai díjátadóról
Vasárnap este érkezett haza Skóciából Kozma István, akit beválasztottak a Dunfermline Hírességek Csarnokába. A kint töltött napokról kérdeztük a Vasas Kubala Akadémia rúgótechnika edzőjét.
Csütörtökön érkeztetek meg Skóciába. Hogyan fogadtak?
Kozma István és párja, Mariann a gálaesten
Blair Morgan – mint mindig- most is mindenről gondoskodott, így már a reptéren vártak ránk és miután elfoglaltuk szállodai szobánkat, máris vittek minket vacsorázni.
Pénteken szerencsére volt egy kis szabadidőnk, így megmutathattam páromnak Dunfermline-t, a térség nevezetességeit és ellátogattunk néhány régi baráthoz is.
Egyszerűen hihetetlen. Szinte leírhatatlan, hogy még ennyi év után is mennyi kedvességgel, szeretettel, fogadnak. Rengetegen állítottak meg az utcán egy autogramot vagy közös fotót kérve. Olyan volt, mintha tegnap láttak volna utoljára.
Szombaton kilátogattatok a DAFC mérkőzésére is. Hogy éreztétek magatokat?
Idegenben, Glasgow-ban játszottak aznap a fiúk, mi pedig kapva-kaptunk az alkalmon, hogy kilátogathassunk a mérkőzésre, hiszen izgalmasnak ígérkezett a bajnokságot azonos pontszámmal vezető két csapat összecsapása. Sajnos ugyan kikaptunk ez alkalommal, de a hangulat és a fogadtatás itt is fantasztikus volt. A 4-5000 fős közönségből 1500 szurkoló kísért el minket. Kozma István Sir Alex Ferguson fotója előtt. Amikor megérkeztünk a stadionba, felbolydult a szurkolótábor és rengetegen jöttek oda hozzám aláírásért vagy közös fotóért. Egyszerűen hihetetlen volt az a szeretet, ami áradt felém.
Aznap este került sor a díjátadó gálavacsorára. Hogyan emlékszel erre?
Elképesztő este volt! A vacsorát a Dunfermline stadion egy csodás termében rendezték meg, melynek egyik folyosóján találhatók a Hírességek Csarnokának tagjairól, az elmúlt 127 év kiemelkedő alakjairól készült fotók és plakettek. Köztük olyan méltán elismert nevekkel, mint napjaink egyik legkiemelkedőbb edzője, Sir Alex Ferguson.
Kozma István díjával.Az ünnepélyes vacsorát követően külön-külön szólítottak minket színpadra. Én harmadikként, Allan Evanst és Alex Mill-t követően kerültem sorra.
Felemelő érzés volt ott állni a közel 100 fős vendégsereg előtt, melyben a csapathoz közelállókon kívül néhány szerencsés szurkoló is helyet foglalhatott. Korábbi menedzserem, a sziporkázó humorú Jim Leishman volt a ceremónia mester, aki jó pár közös történetet felelevenített és számos kérdésére kellett válaszolnom a kb. 25 perces jó hangulatú beszélgetés során.
Végül pedig átadták azt a díjat, ami ezzel a kitüntetéssel jár.
Őszintén mondhatom, hatalmas megtiszteltetés számomra, hogy ennyire megbecsülnek még ma is Dunfermline-ban.
Mi történt ezután?
A hivatalos fotózás és autogramok után elindultam vissza az asztalunkhoz. Ez az út azonban közel 2 órásra nyúlt, mert szinte lépésről lépésre megállított egy-egy régi ismerős, csapattárs vagy épp szurkoló. Talán még soha nem készült rólam ennyi fotó ilyen rövid idő alatt.
Milyen újra itthon, ennyi nagyszerű élménnyel a zsebedben?
Vasárnap este érkeztünk, de egyelőre az elmúlt napok hatása alatt vagyok. Egy dolgot azonban feltétlenül szeretnék kiemelni. Szeretném megköszönni a Vasas Kubala Akadémia tulajdonosainak és vezetőinek azt a rengeteg támogatást, melyet mind munkám, mind ezen örömteli esemény kapcsán kaptam, kapok Tőlük.
Alex Mill, Kozma István, Allen Evans
