Nagyváradi Erzsébet: „Egy nagyon érdekes találkozás van először az életemben. A Gózon Gyula Kamaraszínházban lesz egy tavaszi bemutató: Schiller Ármány és szerelem. 23-24 éves koromban talált meg Lujza szerepe – akkor még a Nemzeti Színház tagja voltam.
Az édesapám Sinkovits Imre volt, Ferdinánd – Rancsó Dezső, a kancellár pedig Kozák András – Metzner János rendezte. A Lujza egy nagyon fontos szerep volt nekem a pályámon, és akkor megjegyeztem huszonéves fejjel, hogy: Hú, az a Milady, akit Kubik Anna
alakított akkor, milyen jó szerep – majd ha egy picit beérek ebbe a középkorosztályba, azt azért majd el kellene játszanom. Most a napokban kaptam a felkérést Milady szerepére.
Akkor még nem tudtam – huszonéves fejjel -, hogy egy nőnek a szerelmi
kifejezései, a fájdalma, az elmúlása, begyógyulása, az elvesztése, a
lemondás a szerelemről, mennyivel másabb negyven éves fejjel, mint
huszonéves fejjel. Érett nőként, ahogy öregszünk, egyre nehezebb, egyre
jobban olyan szerelmekbe próbál egy korosodó nő belekapaszkodni, ami
tartós, ami egy kicsit visszaadja a fiatalságát – hiszen a szerelemtől, az
ember mindig megfiatalodik. Azáltal, hogy egy negyven éves ember másképpen
gondolkodik a szerelemről, másképp is éli meg – talán sokkal
szenvedélyesebben, sokkal féltőbben.
A szerelemnek ez a találkozása: (Ami persze viszonzatlan Ferdinánd
szemében, hiszen ő Lujzát szeretni – kancelláriai parancsok ide vagy oda,
nem fogja elvenni Ferdinánd Miladyt.) Egy nagyon fontos jelenet, ami Milady
és Lujza között van. Milady, abban a pillanatban, amikor szembesül azzal,
hogy ez a két szerelmes mennyire ragaszkodik, és mennyire nem tudja
elengedni egymást, lemond a szerelemről, és elengedi Ferdinándot – hogy
legyenek boldogok.
Olyan pillanat lesz a pályámon ennek az eljátszása, amivel nem találkoztam
még az életemben, sem a pályámon, hogy valakit annyira önzetlenül szeretni,
hogy már képes vagy elengedni – ezt fogom most megtanulni tavasszal.” A
teljes riport összesen 21 helyi rádióban hallható! – www.sztarportre.hu –
