Bár korszakalkotónak azért semmiképpen sem nevezhető, az emberiség fikcionális jövőbeli, űrben vívott háborúit új, és talán meglepőnek is mondható szempontból mutatja be John Scalzi a Vének háborúja címet viselő, már magyarul is megjelent, nagysikerű regényében.
Még ha különböző, vadabbnál vadabb ötleteket valósítunk is meg, rendkívül nehéz eredeti, vagy annak tűnő fantasyt alkotni – főleg manapság, amikor tömegesen érkeznek az egy kaptafára készülő könyvek és filmek. A Vének háborúját sem mondanám igazán eredetinek, ám a szerző épp olyan mértékben vegyíti a különböző elemeket, hogy a mű nem csak különlegesnek és érdekesnek, de ízlésesnek is hat. Vannak persze komolynak nehezen vehető gondolatok és jelenetek, de azért korántsem annyira elrugaszkodott mértékben és minőségben, mint néhány másik, egyébként népszerű mű esetében.
Ritkán illetnek könyvet azzal a kritikával, hogy túl rövid, ám ezúttal kénytelen vagyok ezt tenni. S ez nem csak a befejezésre, de a mű teljes második felére igaz. Szívesen olvastam volna többet arról a borzasztó, ám a mi elménknek alighanem lenyűgöző háborúról (és világról), amit a szerző elénk tárt. Ugyan folytatás még születhet, ám az aligha lesz már ugyanolyan. Mindez azonban semmit sem von le a mű élvezhetőségéből, legfeljebb utólag hagy bennünk némi ürességet. Ám a történet mindenért kárpótol.
Melyben a szerző talán sokat akar markolni, hisz szó van szerelemről, csatákról, emberi konfliktusokról és tudományról is – s bár mindezt nehéz belesűríteni egyetlen műbe –, épp emiatt mindenki megtalálhatja az őt leginkább érdeklő részt. Ráadásul a különböző gondolatmenetek közötti ugrálást elősegítni az is, hogy a főszereplő szemüvegén és gondolatain keresztül látjuk (azaz olvassuk) a történetet, így a cselekményszálak közötti váltás, egyes események átugrása betudható az emberi agy rendszertelen gondolkodásának is. Összességében a mű tehát nem csak olvasmánynak izgalmas, hanem továbbgondolásra is alkalmas, hisz bár nem a legépületesebb alkotásról beszélünk, a jövőn gondolkodni mindig lebilincselő.
Dicsuk Dániel
