1883. szeptember 21-én volt Madách Imre: Az ember tragédiája, ősbemutatója. A századik évfordulón új, ünnepi bemutatója volt a drámának a Nemzeti Színházban. A díszbemutatót megelőző ünnepségen jelentették be: ezentúl, szeptember 21.-e a Magyar Dráma Napja.
A nap célja, hogy ráirányítsuk a figyelmet a magyar drámairodalom értékeire, s új művek születését ösztönözzük.
Azt – azt is – ünnepeljük hát, hogy annyi viszontagság, oly sok hányattatás, 22 évvel első nyomtatásban való közzététele után egy drámai mű végre kilépett könyvbe zárt fogságából, átlépett az irodalom és a színházművészet közötti, bizony szakadékokkal, drótakadályokkal, csapdákkal nehezített határátkelőn, s megkezdhette igazi életét a magyar színpadokon.
A magyar dráma napja alkalmából idén is országszerte és a határon túl is több megemlékezést, ünnepséget és díjátadót tartottak és tartanak meg, melynek egyik legbriliánsabb része a drámaíró verseny, amikor is egy adott napi hírből és aköré kell drámát írni,színészekkel begyakorolni és este elő is adni.
A drámaírói versengés ötlete még 1993-ban pattant ki Siposhegyi Péter fejéből, ekkor még csak egyedül és egyetlen ellenféllel vette fel a versenyt: az idővel. A háromfelvonásos mű 7 óra 20 perc alatt született, és 15 színművész adta elő olvasószínház-szerűen.
Az első hivatalos Magyar Drámaíró Versenyen, 1994-ben Siposhegyi Péternek kihívói is akadtak, Hernádi Gyula és Spiró György személyében. A nap kérdése az volt, hogyan lehet az időjárás-jelentésből egyfelvonásost írni.
Azóta a gyorsasági drámaíró versenyen indult már többek között Eörsi István, Horváth Péter, Nagy András, Békés Pál, Pozsgai Zsolt, Görgey Gábor, Kertész Ákos, Kiss Csaba, Thúróczy Katalin, Háy János, Gosztonyi János is.
