Nyilatkozik az őstermelő, mutatja a felszáradt paradicsompalántát, az apró bogyókat, hogy sajnos a szárazság miatt egyharmada lesz az idén termés, de az öntözés olyan sokba kerülne, hogy elvinné az összes hasznot. Hallom, hogy vannak olyan országok a földön, ahol a sivatagból elhódított narancsültetvényekhez csöpögtető öntözőrendszeren vezetik minden egyes fához a vizet.
Nekünk lenne mit odavezetnünk, hiszen tény, hogy évente száznyolc köbkilométer víz folyik be Magyarországra, és száztizenöt köbkilométernyi hagyja el határainkat. Értetlenül állok a dolog előtt. Miért nem locsolhat mindenki annyit, amennyire szüksége van? Tejjel mézzel folyó Kánaán lennénk, ha nem kiengednénk ezt a vizet, hanem egy részét a termőterületeinkre locsolnánk.
Mit gondol a kedves Olvasó, a hazai ötmillió hektár termőföld területből, mekkora az, amit öntözünk? Mindössze nyolcvanezer hektárt. Ugye, szinte hihetetlen? Persze nem mondják azt a szakemberek, hogy ezt az utolsó négyzetméterig öntözni kellene, de legalább az 20 százalékát biztosan, a mostani 1,6 százalékkal szemben, ahhoz, hogy mindaz megteremjen itthon, ami egykor biztonsággal ellátta az országot, s még jócskán jutott belőle exportra is. / Bár azt a történelmi hűség kedvéért illik hozzátenni, hogy a hetvenes években is mindössze 300 ezer hektár volt a legtöbb, amit öntöztünk./
Akkor vajon miért nem tesszük? Azt tudjuk, hogy a folyókból, tavakból, kutakból vett vízért nem kell fizetni, viszont a vízgazdálkodásról szóló törvény kimondja, hogy kell a vízi létesítmények megépítéséért, a vízjogi engedélyekért, a létesítmények használatba vételéért. Vajon miért?
Én a következőképpen gondolom, bár nem vagyok szakember, nem ülök a minisztériumban, nem vagyok döntési helyzetben, csak a józan eszemet használom. Nincs elég csapadék, nosza itt a folyó, patak stb. , bele egy szivattyút és hosszú vezetékkel odavezetem a termőföldre a vizet. Locsolok ameddig szükséges, nem építek ki mindaddig költséges öntözőrendszert, amíg meg nem térül a befektetésem. Amikor már megalapoztam a gazdálkodást, akkor szépen kiépítem a biztonságos öntözőrendszert is. Ezzel aztán néhány esztendő alatt eljuthatnánk oda, hogy szaporodjon azon termőterületek aránya, ahol szabályos öntözőrendszer lesz kiépítve. Ezzel segítené az állam az őstermelőket, a családi gazdaságokat. Néhány év alatt biztosan több bevételt hozna, mint így, a biztonságos, jó minőségű élelmiszertermelésről már nem is beszélve.
Ez persze agyonbürokratizált, túlszabályozott, sokszor észellenes rendeletekkel „megáldott” országunkban túl egyszerűnek tűnhet.
Ezért a víz az úr!
Orosz B.Erika
