A hivatalos adatok a magukat cigány származásúnak vallókról legutóbb 2001-ből állnak rendelkezésre, ekkor, ebben a semleges és érdektelen helyzetben, az anonimitást biztosító népszámláláskor önbevallás alapján 190 ezerre tették a cigányság létszámát. A kisebbség korcsoport szerinti eloszlása alapján ennek a számnak nagyobb részét kiskorúak teszik ki. Jobb híján ezeket kell valós, objektív adatoknak tekinteni, tehát a jogos elvárás szerint ilyen kisebbségi számhoz kellene igazítani a célzott támogatásokat is. Ezzel szemben azt kell tapasztalnunk, hogy az alig 2 százalékos felvállalt arányhoz képest a cigányság minden támogatási területen, így a képzési, elhelyezkedést segítő programokban is, központi elvárás alapján, durván felülreprezentált.
A TÁMOP hátrányos helyzetűek foglalkoztatását segítő, 86 milliárd forint keretösszegű program módszertani útmutatójában például az áll, hogy a támogatásból részesülőknek 20 százaléknál magasabb arányban kell cigányoknak lenniük, szemben a népességben általuk bevallott 2 százalékkal. Pedig hátrányos helyzetűnek minősülnek a kisgyermekes anyák, a gyermeküket egyedül nevelők, az 50 év felettiek, a pályakezdő fiatalok, a rokkantak, fogyatékkal élők is. Összességében kétmillió köré tehető a nem cigány hátrányos helyzetű munkavállalók és munkakeresők száma, velük szemben a munkaképes korú cigányság hivatalos száma jóval kevesebb mint százezer.
Az Európai Unió irányelvekben is nyíltan vállalt elvárásainak megfelelve a magyar kormány által létrehozott támogatási rendszerben két azonos, hátrányos helyzetű, hosszabb ideje munkanélküli közül a cigányt kell támogatni. Ezzel durván negatívan megkülönböztetve, aránytalan hátrányba hozva, tulajdonképpen magyar nemzetiségű volta miatt büntetéssel sújtva a magyar embereket, saját hazájukban.
A fő kérdés pedig továbbra is az: van-e bármilyen gyakorlati eredménye, haszna ennek az évek, évtizedek óta tartó, ész nélküli pozitív diszkriminációnak? Hogyan teremthet adófizetői pénzek megszerzésére jogosultsági alapot olyan hivatalosan ellenőrizhetetlen feltétel, mint a cigány származás, kisebbséghez tartozás? Ezt mindenki akkor és úgy érezheti magáról, ahogy érdeke éppen kívánja, leginkább a kötelezettségek minimalizálása és a megszerezhető pénzek maximalizálása szerint.
Természetesen mindenki tudja, hogy a cigányság létszáma jóval nagyobb a fent említett számnál, azonban objektív nyilvántartás hiányában a besorolást csak bőrszín és viselkedés alapján tudják az emberek, így a munkáltatók is megtenni. Ha felveszi, költségvetési támogatásostul a magát cigánynak valló, szőke, kék szemű fiatalt dolgozni, akkor a NAV-nál jelentik fel és csalóvá minősítik, ha viszont nem veszi fel a barna bőrű, barna hajú, sajátos szociokulturális viselkedést mutató munkakeresőt, akkor pedig rasszistává, és az Egyenlő Bánásmód Hatóságnál jelentik fel. Egyik esetben az ország vezetése elvárná a külső jegyek alapján történő etnikai besorolást, a másik esetben rasszizmusnak minősíti azt.
A Jobbik szerint a cigányság valós helyzetében, létszámában történő tisztánlátás elengedhetetlen alapja lenne a megfelelő, valóban hatékony integrációs programok létrehozásának, azok költségvetési forrásának reális megbecsüléséhez, és ezáltal az adófizetői milliárdok eredménytelen elherdálása helyett érdemi társadalmi, szociális, közbiztonsági változások beindításához. De ehhez tabuk nélkül, nyíltan kellene beszélni a problémáról.
Bertha Szilvia, a Jobbik országgyűlési képviselője
