Dobrády Ákos (Dalszerző – Előadó): „A legfontosabb, hogy rengeteg impulzus érjen, sokat kell utazni, élményeket szerezni, és ezeket lehet kiírni magunkból. Sok zenét kell hallgatni, olvasni, filmeket nézni, és akkor az embernek jönnek gondolatai…
Én például úgy működöm, hogy 1-1,5 év alatt összegyűlnek a dalok, különböző ötletek, részletek, amikből utána kiválogatom a legjobbakat – amikor elhatározom erre magam. Van egy kis magnetofonom, erre szoktam halandzsa nyelven feldúdolni, énekelni az ötleteket, és később erre készül szöveg. De az is lehet, hogy valami bemondás alapján ugrik be… Például a Nem jön álom a szememre, az úgy jött, hogy egy nap feküdtem a tévé előtt, néztem egy filmet. Egy pár feküdt az ágyon, a nő odafordult a férfihoz, és azt mondta: Kedvesem, nem jön álom a szememre, nem tudok aludni. Ez hirtelen megragadt, lementem a zongorához, és megzenésítettem – meg is
született gyorsan a refrén. A jó dalok, pillanatok alatt születnek meg.
Papír, toll, magnetofon, és a zongora – én ezekkel dolgozom -, és a producerekre hagyom a stúdió munkát. A laptopom az, ami még mindig nálam van, és ha elutazom valahova, akkor összekötöm a kis billentyűvel, és modellezgetek, rögzítem a dallamokat, harmóniákat, éneket…”
Karalyos Gábor (Színész): „Színész vagyok, amikor éppen azzal foglalkozom, amikor pedig mással, akkor más. Mielőtt a főiskolára jelentkeztem volna, iparművészeti szakközépiskolába jártam, és keramikusnak tanultam. Ez az évek során vissza szivárgott az életembe, tehát ilyesmivel is foglalkozom – nagyon sok dologgal, ami éppen érdekel. Az utóbbi években például jött egy
mániám: Vidékre költöztem, és most már van botanikus kert is, veteményes is… Van mindig valami, amit alkotok. A díszburkolatokat is szeretem, mostanában mozaikokat szoktam készíteni.
A kerámia is jelen van évek óta az életemben, és dolgozom azon is aktívan. Szeretek kísérletezgetni dolgokkal, és igazából egy pár éve jött az az ötlet, hogy milyen jó lenne azt megvalósítani, hogy az ember azzal foglalkozzon, és azt csinálja, amiben örömét leli. Így utólag látom, hogy ez leginkább döntés kérdése, és abszolút megvalósítható.
Amit éppen csinálok, próbálok abban a leghatékonyabb, és legodafigyelőbb lenni. Ma éppen forgatok, ma megint színész vagyok – ma azt játszom, hogy én, nem én vagyok. Olyan színházi, és filmes feladatokat vállalok, amiben érzek lehetőséget arra, hogy a mélyére lehet járni – nagy örömmel, vagy akár nagy munkával is -, tehát ami nekem értékes. Hagyatkozom a
megérzéseimre.” Hallgasd itt:http://www.sztarportre.hu/index.php?halgasd=ld
