Ennyibe került ugyanis 52 évvel ezelőtt az a kiadvány, amely az illető esztendő nagy világversenyének magyar szereplőit, sikereit, eredményeit mutatta be; meg, persze, a többit is. A barnás színű, kissé már elrongyolódásnak indult füzetke ugyanabból a csomagból került elő, amit emlékeim szerint nagyapámtól kaptam jópár éve (sajnos, már nem tudom tőle megkérdezni) s ahonnan a korábban posztot indukáló 1967-es Sportvilág (meg ez is).
Az 1956-os olimpia valamivel kevesebb figyelmet kap sporttörténelmünkben, mint a többi, kevesebb volt az arany, mint egy ciklussal korábban, nem nyára estek a melbourne-i játékok, hanem ősz-tél fordulójára, és ugye megelőzték az „októberi események” is, hogy eltereljék gyakorlatilag minden másról az idő tájt a figyelmet idehaza.
Pont ennek fényében külön érdekesség, hogy a tengeren túl történtek közvetlenül az október 23. – november 4. közötti inkriminált időszak utánra estek, alig pár héttel, majd pedig – ne feledjük, akkor még abszolút gyerekcipőben jártak a televíziós adások (pláne azon belül a távoli közvetítések), a sajtó is kisebb mértékben számolt be a (szoc-tömb-) határon túli dolgokról, az internethez hasonló, mindenkit elérő információs hálózathoz pedig semmi hasonló nem létezett – december 11-i megjelenéssel készült el a hivatalos képes beszámoló s került az újságosstandokra.
A címlapon Keleti Ágnes, a magyar sport örök históriájában az egyik nagy név, a hátoldalon sem kisebb, Papp ‘Laci’. (Előbbi, mint ismeretes, tornász, utóbbi ökölvívó.) A 16 oldalas kiadvány kétszínnyomással (lényegében fekete-fehérben, de fekete helyett azzal a korra jellemző barnás árnyalattal) sorakoztatja fel az események legfontosabbjait, az aranyérmes és további helyezett magyar hősökkel. Aki ugyanis a korabeli retorika szerint még inkább annak számítottak és neveztettek, mint manapság… A lapokon feltűnően sok a kép, szinte a fifty-fifty arányt is túllépik a szöveg kárára, ami egyrészt szokatlan volt a néhai sajtóban, másrészt mégis megszokott a képes tudósítások szinte egyeduralkodó nyomtatott sajtós monopóliuma folytán. Hiszen az erre szakosodott alkalmi kiadványokon túl jobbára csak a mozis filmhíradókban láthatta nagyérdemű, melyik sportoló hogy néz ki, miként érte el eredményét. Hozzátehetjük, persze, hogy az ötvenes években azért a foci mellett sok egyéb sportág versenyeire is kijártak a népek, atlétika, pingpong, röplabda, birkózás és más tornák is szépszámú közönség előtt zajlottak rendszeresen.
Nos, lehet, hogy a Sport – Olimpiai képes kiadás (1956. december 11.) minden oldalát bemutatjuk majd a későbbiekben, de mai posztunkban azokra a lapokra koncentrálunk, amelyek témája éppen napjainkban aktuális. Vívás, torna, valamint úszás: ebből van jelen írás megszületéséig magyar aranyérem – ezekről több mint fél évszázaddal ezelőtt is volt mit, és volt apropó mesélni! (Tény, a medencében akkoriban csak a vízilabda volt csak megkoronázott bajnok részünkről; Székely Éva 200-as mellúszás-ezüstje mellett.)
Ausztráliából a honfitársaink egyébként kilenc arannyal, tíz második hellyel, és további dobogós helyezéssel tértek haza, miután november 22. és december 8. között lezajlottak a játékok a Föld túlfelén. Tegyük hozzá, már júniusban lezajlott néhány lovas versenyszám olimpiája: technikai okokból ezeket nem Melbourne-ben, hanem Svédországban rendezték; oda nem jutott említésre méltó magyar eredmény.
(A kicsinyítve betett illusztrációk rákattintva nagyobbak lesznek, akkor pedig a jobb-klikk menüből a Kép megjelenítése parancsra még nagyobb, jól olvasható méretben jelennek meg.)
Sport – Olimpiai képes különkiadás,
1956. december 11. Írta:Wmitty
