Európai uniós védettséget kapott a szőregi rózsatő. Még szigorúbb lesz a termesztők ellenőrzése, hogy elkerülhetők legyenek a visszaélések – mondta a szőregi ÁFÉSZ elnöke.
A szegedi és a budapesti téliszalámi, a csabai és a gyulai kolbász, a hajdúsági torma, a makói vöröshagyma, a gönci kajszibarack, a szegedi paprika, a magyar szürkemarhahús, az alföldi kamillavirágzat és a kalocsai fűszerpaprika őrlemény után a szőregi rózsatő is uniós védelem alatt áll.
Széll Imre, a Szőregi Virág-Dísznövény ÁFÉSZ elnöke ennek kapcsán elmondta, a Tisza-Maros-szögben termelt rózsatövek a százéves hagyomány mellett attól különlegesek, hogy a természeti adottságoknak, illetve a jó minőségű talajnak, valamint a napfényes órák magas számának köszönhetően sokkal jobb minőségűek, mint más rózsák. A szokásosnál jóval erősebbek a szőregi virágok tövei, valamint a jobban bírják a telet és a szárazságot is – tette hozzá az ÁFÉSZ-elnök.
Széll Imre elmondta, négy-öt millió tő terem évente, aminek a 90 százaléka exportra megy. Az oltalom alatt álló földrajzi jelzéstől nem lehet jobban eladni, de forgalomnövekedésre nincs is szükség, mert így is keresett a szőregi rózsa. Az Európai Bizottság múlt szerdán nyilvánosságra hozott július 16-i döntése alapján kapott uniós eredetvédelem arra azonban jó, hogy a vásárló azt ezt jelző logót látva még biztosabb legyen a minőségben.
A rózsatövek ára a fajtától függ, s attól, szabad termesztésű vagy a nemesítők licencével védett rózsáról van-e szó. Az elnök elmondta, a kedvezőbb áru, szabad termesztésű rózsatöveket a nagy áruházláncok elsősorban vevőcsalogatóként használják, a licencdíj miatt drágább rózsafajtáknál azonban előfordul, hogy a polcár négy-ötszöröse a termelői árnak.
A szakember elmondta továbbá: ezt követően még szigorúbb lesz a szőregi rózsa termesztőinek ellenőrzése, hogy elkerülhetők legyenek a visszaélések, illetve, hogy megfeleljenek a logó viseléséhez szükséges minőségi követelményeknek. Széll Imre a távirati irodának korábban azt is közölte, az ÁFÉSZ-nak százhatvan tagja van, így a rokonokat is beszámítva a szövetkezet révén a rózsatövek nevelése ezer ember számára teremt fő kereseti forrást vagy kiegészítő jövedelmet, összességében pedig mintegy háromszáz család foglalkozhat a tevékenységgel.
A szőregi rózsa
Az első rózsa 1894-ben került be Szőregre, termesztése évszázados hagyománnyal bír. Széll Imre, a Szőregi Virág-Dísznövény ÁFÉSZ elnöke szerint a magyar fajtákkal az a legnagyobb baj, hogy nincsenek levédve.
A szőregi rózsatermesztés kezdete az 1800-as évek közepére vezethető vissza, amikor megtörtént a Tisza és a Maros szabályozása. A torkolat nem a jelenlegi helyén, hanem a lebombázott vasúti híd környékén volt, s ezáltal felszabadult egy nagyon jó minőségű termőterület, amely ideálisnak bizonyult a rózsatermesztés meghonosítására. Az első rózsatöveket Pillich Kálmán ügyvéd hozatta külföldről, ő termesztett először vágórózsát eladás céljából.
Széll Imre, a Szőregi Virág-Dísznövény ÁFÉSZ elnöke az indulásról beszél. Az első rózsa 1894-ben került be Szőregre, és Kovács Márton nevéhez fűződik. Hivatalosan ettől az évtől számítják a szőregi rózsatermesztés kezdetét. Az itt termelt növények kiemelkedő minősége részben a több mint százéves múltra visszatekintő helyi termelési hagyományoknak, részben a terület rendkívül kedvező talaj- és éghajlati viszonyainak köszönhető. A temesvári vasútvonal kiépítése ugyancsak kedvezett a rózsatermesztőknek. A hangsúly eleinte nem is a rózsatőtermesztésen volt, hanem a vágott virág értékesítésén. A helybeliek még Bécsbe is elszállították a vágott virágot kosarakban, jégtáblák közé csomagolva, lapulevelekbe bugyolálva.
14816_szoreg_rozsa-12.jpg
A szőregi rózsa fénykora az 1920-as évek végére tehető, akkor még egyesületet is alapítottak. A második világháború után a rózsatermesztés szinte teljesen megszűnt, az akkori téeszesítés ezt nem tudta felvállalni. A precíz munkának és gondos gazdaszemléletnek egy téeszen belül nem lehetett érvényt szerezni. A rózsatermesztés szinte teljesen megszűnt, majd csak a 60-as évek elején indult újra, 67-ben pedig megalakult a Szőregi Virág-Dísznöveny ÁFÉSZ magánszövetkezet, amelyet 34 helyi rózsatermelő azért alapította, hogy segítse a kertészeti termelést és a tagjai által előállított javak piacra jutását. Az ÁFÉSZ fő tevékenysége ma is a termelés koordinálása, illetve a megtermelt kertészeti termékek értékesítése nagy- és kiskereskedőként, exportőrként. Fő termékeik a rózsatövek és törzsesrózsák (magastörzsű rózsák), gyümölcsfaoltványok és dísznövények.
Magyarországon a rózsatövek 98 százaléka Szőregen terem
A ’70-es évektől már exportra termeltek, mert ennyi rózsatövet idehaza soha sem lehetett eladna. Jelenleg a Tisza-Maros háromszögben termelik Magyarországon a rózsatövek 98 százalékát, ebből közel 90 százalék exportra megy. A cég tavaly óta termelői csoportként működik, hazánk legnagyobb rózsatermelője, és 160 tagot számlál. A becslések szerint 4-5 millió rózsatő terem Szőreg viszonylatában éves szinten. Hosszabb ideje együttműködnek Európa legnagyobb rózsanemesítő cégeivel, 2004 őszétől a francia Meilland cég kizárólagos magyarországi képviselője az ÁFÉSZ. A központi telephelyen lévő Kertészek Boltján keresztül biztosítják a tagoknak a termeléshez szükséges anyagokat, eszközöket. A központi telephelyen kívül egy csomagoló és raktárbázist is működtetnek, ahol hűtőtároló kapacitás és csomagoló anyagraktár is található.
Több rózsafajta termesztése folyik a településen, vannak úgynevezett hagyományos szabad fajták, ami azt jelenti, minden egyes nemes rózsának, amikor levédik, 25 év a licencszerződés által biztosított fajtavédelme. Azután lehet csak szabadon termelni ezeket a fajtákat. Ez nem azt jelenti, hogy azon a néven is lehet forgalmazni. A rózsa kap egy márkanevet attól, aki nemesítette, és van egy kereskedelmi neve is. Ez utóbbit viszont 10 évente folyamatosan lehet védeni akár ezer évig is. Nehéz ezt követni, bonyolultnak tűnik, az elnök is mosolyog.
Széll Imre szerint a magyar fajtákkal az a legnagyobb baj, hogy nincsenek levédve, mert a folyamat hosszú és költséges procedúrával jár és nem elhanyagolható marketingtevékenységgel. Az ÁFÉSZ ezért nem is foglalkozik magyar fajtákkal, az általuk termesztett rózsák mind külföldi nemesítésűek. A nem licences fajták is, például az elnök úr említi a Békét, amely Madame Meilland néven volt annak idején forgalomban. Ezt a fajtát az 1930-as években nemesítették, és még most is sokan foglalkoznak vele, szabadon lehet termelni, mert akkor nem volt még divat a név-és fajtavédelem. Jelenleg kétszázegynéhány rózsafajtával foglalkoznak. Az áru egy részét visszaszállítják a tulajdonosnak vagy a nemesítéssel foglalkozó külföldi cégnek, a másik részét pedig szabadon értékesíthetik. Az értékesítés után természetesen nekik is ki kell fizetniük a licencdíjat. A francia fajtákon kívül foglalkoznak még a dán Poulsen rózsákkal, valamint a német nemesítésű Kordes fajtákkal.
szerző: mti/richpoi.com
