A vagyonszerzési illeték összegének szempontjából meghatározó a vagyontárgy forgalmi értéke, mivel ez az alapja az illeték kiszabásának. A vagyontárgy forgalmi értéke nem feltétlenül azonos a jogügyletben részvevő felek által kölcsönösen és szabadon kialkudott vételárral.
A forgalmi érték megállapítására akkor kerül sor, ha azt a felek az okiratban nem tüntették fel, nem jelentették be, vagy a feltüntetett, illetőleg bejelentett érték az állami adóhatóság megítélése szerint a forgalmi értéktől eltér. Ilyenkor a forgalmi értéket az állami adóhatóság állapítja meg helyszíni szemle, összehasonlító értékadatok alapján, valamint az illeték fizetésére kötelezett nyilatkozata ismeretében, szükség esetén külső szakértő bevonásával.
Az összes rendelkezésre álló adat figyelembe vételével először a forgalmi értékre vonatkozó javaslat készül el, melyet egy értékelő bizottság véglegesít.
Adóigazgatási értelemben a helyszíni szemle nem ellenőrzés, hanem az okiratban szereplő vagyontárgy forgalmi értékét megalapozó eljárás. A helyszíni eljárás egyben adatgyűjtés is, melynek eredményeként az ingatlanok főbb paraméterei bekerülnek az állami adóhatóság adatbázisába, melyek későbbiekben mint összehasonlítható adatok állnak rendelkezésre.
A vagyonszerzési ügyek jelentős részében a szerzés tárgya felépítményes ingatlan és a hozzá tartozó, azt körülvevő földterület. Az épületek (pl. családi házak, ipari, mezőgazdasági ingatlanok) jellemző adatai, az alapterület, fizikai állapot, közművekkel való ellátottság, stb. nem ismertek az adóhatóság számára, így a bejelentett vételár forgalmi értékként történő elfogadása az említett ingatlanok többségénél csak helyszíni szemle megtartásával lehetséges.
A helyszíni szemle során a vagyontárgy természetes és fizikai jellemzőinek rögzítésére kerül sor, amelyek a végső forgalmi értékre akár növelő, akár csökkentő hatással is lehetnek. Ennek keretében házas ingatlanok esetében fel kell mérni a nem lakás céljára szolgáló épületeket, épület részéket is, mivel ezekre más illetékmérték érvényes.
A lakás céljára szolgáló épületek 4 millió forintig 2 %-os, a forgalmi érték ezt meghaladó összege után pedig 4 %-os illetékmértéket viselnek, míg a nem lakás céljáró szolgáló ingatlanok esetében értékhatártól függetlenül 4 %-os az illetékkulcs.
Tapasztalataink szerint a helyszínelt ingatlanok többségénél a bejelentett és a megállapított forgalmi érték megegyezik, az esetek mintegy 25-30 %-ában kerül csak sor eltérő érték megállapítására a reális illetékalap meghatározása érdekében.
Nemzeti Adó- és Vámhivatal
Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Adóigazgatósága
