Sztankay Orsolya: „Megpróbálja az ember eladni magát – ahogy tudja -, és aztán úgyis a véletlen szerencsén múlik a dolog. 2002-ben végeztem, úgyhogy azóta a 10 év alatt elég sok mindent megtettem: Telefonálgatások, ismeretségek, kapcsolatok…
Felemelem a telefont, elmondom hogy ki vagyok, megkérdezem, hogy egyáltalán érdemes volt-e telefonálnom. Volt, amikor azt mondták, hogy persze, legyen egy személyes beszélgetés, de volt amikor konkrétan megmondták, hogy sajnos most nincs hely, telt ház van – de általában nagyon kedvesek az emberrel. Nagyon sokszor telefonálgat az ember, nem történik semmi, és aztán egyszer csak amikor épp nem telefonálgat, vagy úgy dönt, hogy most már nem is fog ezzel foglalkozni, hanem elmegy pincérnek, akkor hirtelen megszólal a telefon – ez egy ilyen fura dolog. Ehhez kell egyfajta temperamentum, és hozzáállás, nem elég a tehetség. Ha meg van az a fajta hozzá állása az embernek, ami kell ehhez – tehát szívesen jár úgy társaságba, hogy tudja, ez közben arról szól, hogy eladja magát, akkor könnyebben fog menni. Ha ez nehezére esik valakinek, akkor nem is fognak jönni a munkák.
Nekem sem volt mindig munkám, volt amikor fél évig ültem otthon. Magammal sem vagyok annyira elégedett, sokszor gondolom azt, hogy kerülhetnék jobb helyzetbe is, de ez rajtam is múlik. Pontosan tudom, hogy mi az, amit én esetleg nem tudok megtenni, mert nem olyan a hozzáállásom, vagy a habitusom. 4 évig voltam szabadúszó, úgyhogy sokszor olyan munkát is elvállaltam, amit egyébként lehet, hogy nem szívesen vállaltam volna el, mert nem voltak olyan jók a feltételek, de mégis valami pénzt kellett keresni vele – tehát az ember belement, és megcsinálta. Így visszatekintve már mindennek volt értelme…”
St. Martin: „Ma már az ember szobájában ott van az ablak a világra, az internet – nagyon sok mindent fel lehet fedezni. Nyilván vannak ál dolgok, de azért rá lehet látni tisztességes kínálatokra is. Ha az ember nem ül a babérjain, és nem unalmasan tengeti a napjait, akkor utána lehet járni dolgoknak.
A januári hónapban, és februárban is, lehetőségem szerint kiajánlom az előadásaimat, hogy ismerjék meg újabb emberek is, vagy van aki például 2 éve nem hívott… Tehát nem várom karba tett kézzel, hogy hátha valaki küld az e-mail címemre egy felkérést. Bemutatom az újabb anyagot, érdeklődöm, hogy hallották-e, és az ember mindig úgy játszik a koncerten, hogy a közönség legközelebb is kíváncsi legyen rá. Év végén, szoktam előre gondolkozni, tervezni: Például azt mondom, hogy májusban megyek Hajdúszoboszlóra, júliusban Aggtelek, augusztus vége felé Gyula, és akkor nagyjából meg vannak a váz koncertek, és köré építem a többit.
Szeretem a szervezést is, mert nagyon jó embereket tudok megismerni, jól érzem magam a társaságukban, szívesen beszélgetek, és akár baráti kapcsolatok is ki tudnak alakulni. Eddig voltam jó pár helyen külföldön is, de most megint ilyen irányban is kacsintgatunk – jött megint 3 ilyen felkérés, ezeknek utánajárok. Nem csak mindig ugyanazokba a városokba, ugyanabba az országba kell menni játszani, hanem meg kell próbálni kiépíteni másik kapcsolatot is.” Hallgasd itt:http://www.sztarportre.hu/index.php?halgasd=ld