Az énekesnő világszerte megjelent remixmentes válogatásalbumai 1992-ben, 2000-ben, két egymástól különböző 2004-ben, majd 2007-ben jelentek meg, míg a legutóbbi június 4.-én látott napvilágot. A művésznő hűen önmagához, bulizós, „örökké-fiatal” hangulatot idéző dalokat gyűjtött össze. Karrierje az 1987-es The Loco-Motion c. dallal kezdődött és sikere azóta is töretlen, aki meghallgatja a tracklistán szereplő dalokat, arra is rájön, mi a Kylie-jelenség titka.
A cd-n szereplő dalok nagy része már címre sokaknak ismerős lehet mert a kereskedelmi rádiók a számok megjelenése óta töretlenül játszák őket. A lemezen levő produkciók közül kiemelkedő a The Loco-Motion, ami lakodalmas csoportos körbe-táncra emlékeztet vagy a gyerekek egy bálteremben levő farsangi „vonatozására” a tanárnéni vezetésével. Az I should be so lucky az örök optimizmusról szól, aminek meghallgatása alatt és után még az is szerencsésnek érzi magát, aki már többször csalódott: valahol úgy érezzük, hogy azt kell nézni, amink van, nem azt, ami már elveszett. A dalhoz tartozó klip is azt a hangulatot kelti, hogy „fiatalok vagyunk, minden lehetőség a miénk” és a fürdőkádban habfürdőben lubickolva álmodozhatunk a szerencsés életünkről. Az All the lovers hangzásvilága olyan, mint mikor egy drogériában sétálva a nekünk tetsző parfümöt magunkra fújva tökéletesen érezzük magunkat és kilépve az utcára, már a felhőkben járunk. Érezve a parfüm illatát, olyan mintha az egész világmindenség a mienk lenne. A Red blooded woman feltámasztja az örök szenvedélyt, e daltól az is vonzónak érzi magát, aki úgy érzi, hogy nincs semmi önbizalma. Az On a night like this egy felejthetetlen éjszakáról szól, ahol a tűzzel a víz keveredik, olyan mint egy felfrissülés, egy éjszakai gyertyafényes jacuzzi-fürdőzés, ami bár csak egy éjszakára szól, mégis valahol örökké tart. A Confide in me valahol borzongató hangulatot teremt, egy olyan univerzális nőről szól, aki egyszerre erotikus call-girl, lelki társ és szerető. Mindez azt a kérdést veti fel: tud egy nő egy tartós kapcsolatban is megunhatatlan lenni? A Tears on my pillow hangzásvilágában a ’60-as éveket idézi, az utcabáli hangulatot és azt, hogy este a diáklányok szobájukban álmodoznak ideáljukról vagy a volt szerelmükről, olyan időket próbálnak életben tartani, amik már sosem térhetnek vissza. A Never too late a lemez méltó befejezése, ami azt üzeni, mindig van újrakezdés és ha mindig emlékezünk legszebb éveinkre, valahol mindig azokat éljük.
A cd nemcsak Kylie-rajongóknak ajánlott, hanem azoknak is, akik az énekesnőnek csak a leghíresebb dalait ismerik, mivel az egész albumon teljesedik ki az előadó igazán sokszínű és mindig megújuló stílusa és hangterjedelme. A lemezt megvehetik azok is, akik csak mostanában kezdenek a művésznő rajongóivá lenni, így megismerkedhetnek Minogue legkiválóbbnak tartott dalaival. Az album egy jó karrierösszegzés, mindenesetre a rajongók már türelmetlenül várhatják az új stúdióalbum megjelenését is!
„Melanie”
fotó:kilye.blog.hu
