Utálom a lifteket, természetesen nem miattuk, magam miatt. Viszont pontosítani kell: utálom őket, mert rettegek tőlük.
Ez az érzés nem hirtelen felindulásból elkövetett, nem is pár napja fogalmazódott meg; ez évek, sőt! Évtizedek termése. Néha tudtam nem megszabadulni tőlük, s alig-alig akadt olyan helyzet mikor szívesen utaztam volna bennük a megfelelő emeletre. A liftnek ugyanis nincs semmilyen jó tulajdonsága, legalábbis számomra nincs.
A lift ugyanis elsősorban és mindenek előtt bezár. Talán enyhének nem nevezhető klausztrofóbiám van, de a a zárás megtörténte után mindig keresztet vetek. Mindig. Mert, ha én liftbe szállok, akkor annak minimum nyolc emeletnek kell lenni fölfelé, s minimum tíznek lefelé. Alább nem adom. Keresztet vetni pedig ilyen magasságokban kell. Lévén az ember lánya nem biztos, hogy kiszáll. Pontosítva kiszállni ki fog, csak nem biztos, hogy akkor amikor ő akar. Mert ilyen magasságokig a liftben sok minden történhet. És ami megtörténhet, az mind meg is történt velem.
A liftben való utazás tehát egy fokozott stresszhelyzet, amit valamelyest enyhít a keresztvetés, de , ha őszinte akarok lenni a az emeletek fokozatos figyelése, fokozottabb lelkiállapotban : szuggerálása, még többet segít; főleg ha még nagyobb pánikra vágyunk. Mert emeletjelző nem minden esetben van, hiszen beszínezik, kitörik, vagy a mutató megakad egy emeleten. Ilyen esetben a szív valahol a fül magasságában kezd el dobogni, s ez az állapot egészen a célemeletre érésig fennáll, mintegy az ajtó kinyílásáig, s a liftből kivágódásig. A lift nem elakadt, csak annak a „helyzetjelzője” tette azt. De van, volt eset, hogy elakadt. Mivel az emelet meghaladta a nyolcadik emeletet- konkrétan a 14-re ment, ezért be kellett szállnom. A lift nem érte be ennyi emelettel, tovább ment, csak sajnos nem volt tovább. A szív a fülbe került, az ujj pedig a c vészcsengőre, s az elakadástól számítva minden harmadik másodpercben rá is nyomódott arra a „mentőcsapat” örömére, akik szerencsére hamar megérkeztek. Lift leeresztése, az én kimentésem, szívműködés helyreállítása.
Ugyanez megtörténhet két emelet között, ahol szintén másodpercenként jelzendő a mentőegységnek, akik kellően felpaprikázva érkeznek a folyamatos „hívószó” miatt, s fontosnak tartják, hogy megijesztgessék a bennakadt ember lányát. Az ijesztgetés, mint lezuhanhat a lift, akár akkor is elindulhat, miközben ők éppen kihúznak a liftből. Aztán kihúznak mindenféle tragédia nélkül, de köszönés és köszönöm nélkül távozom a 6.-7- emelet közből kimászva, immáron a hetedik emeletről.
A liftben más stresszhelyzetek is vannak, lévén nem egyszemélyes szállítóeszköz. Mindegyikre ki van írva hány személyt szállíthat, s hány tonnáig. Ez sajnos nem mindig megvalósítható. A lift ugyanis ritkán jár, s ha már ott van, akkor mindenki be akarja tuszkolni magát. Ilyenkor az a szabály, hogy aki a legjobban fél az elakadástól az szorul leghátra, vagyis én. És a lift megtörténik, hogy nem enged a súlykorlát átlépésének, mert az ajtaját még csak- csak bezárja, de nem indul el. Előfordul, hogy a”súlybeli „figyelmeztetés után kinyitja az ajtaját, de az emberek nem akarják tudomásul venni azt, hogy az „utasszállítónak „ is vannak korlátai. Az ember elkeseredése miatt veti odébb ezt a tényt, mert ki tudja mikor jár újra a második emeleten a „járgány”.
A lift tehát nem tehet mást, ismét figyelmeztet, csak becsukja az ajtaját, de nem indul el. Ajtó ismét kinyílik, s a 10. emeletről lefelé utazó leghátsó személy-én- kikecmereg a sarokból, s már nyugodtan figyeli a becsukódó ajtót, lévén nem belülről látja azt, hanem a második emelet folyosójáról.
A lift, ha éppen nincs telezsúfolva, akkor is be-beszáll mellénk más, aki nem mindig jó, ha beszáll még , ha csak egy röpke pillanatra is az életünkbe. Mert az az ember éppen alkoholt ivott, természetesen sokat, vagy éppen szájkosár nélkül viszi sétálni a máskor kutyaviadalokra cipelt állatkáját, vagy ostobaságokról fecseg, vagy ostobaságokról akar minket fecsegtetni. Az ember lánya már megtanulja melyik emeleten milyen veszélyforrások jelentkezhetnek az új utastárs személyében.
Természetesen vannak kellemes élmények is, amik néha-néha tompíthatják a félelmet, mint az aktuális partnerrel való utazás, vagy a barátnőkkel folytatott csevej, de nem ezek a számottevőek.
A lift bármit is teszünk benne mégiscsak lift marad. Én meg csak ember. Ember lánya.
Ferencz I Adrienn
