… tök mindegy, hogy mit tettél eddigi életedben, mennyit dolgoztál egy településért, egy egyesületért, egy csapatért, nemhogy nem támogatnak, hanem igyekeznek azt is ellehetetleníteni, amiért évtizedekig güriztél. Azt hiszik, velük kezdődött minden, mert ölükbe hullt a hatalom,” – meséli egyik ismerősöm, kissé maliciózus hangon, természetesen a politikára célozva, ami át és átszövi mindennapjainkat.
Nem is igazán értettem először miről van szó. Nekem az ilyen listák emlegetésével, mindig a Schindler listája című csodálatos film villan be. /Lehet, hogy ez ebben az esetben rossz asszociáció…?/ A story, amelyet megosztott velem egyébként bárhol történhetett volna kis hazánkban, az elmúlt 23 esztendő, váltakozó ciklusainak bármelyikében. Ha valaki magára ismer, az csupán a véletlenek játéka.
Volt valaha egy sportegyesület, amely meglehetősen nagy sikert hozott a településnek. Igaz, nem a döglődő, agyonfavorizált, támogatott fociról van szó, hanem egyéb labdajátékról. Noha Minarik Ede a focira célzott, amikor azt mondta,hogy „kell egy csapat”, de azért más sportágban is jól jön. Szóval sikerült nemzetközi csapatokat, s versenyeket idecsábítani, mert a mi csapatunk jól „labdázott”. Volt olyan hazai meccs ahol 1200 saját szurkoló is drukkolt nekik, Teltek múltak az évek, a siker egyre magasabbra osztályokba röpítette a csapatot, amikor egyszer csak jött a váltás. No, nem a csapatnál, hanem a politika hadszínterén. S, mert a csapat az előző politikai kurzus alatt sikeres volt, s ez kicsit az elnök sziszifuszi munkájának is köszönhető volt, emberünk felkerült a”listára”. Persze erről semmit sem tudott, tette a dolgát, szívből, szeretetből, civilként, úgy, mint azelőtt. Egyszercsak észrevette, hogy „fogy körülötte a levegő”. Ugyanakkor azt látta, hogy más sokkal sikertelenebb csapathoz számolatlanul ömlik a pénz. No, nem baj, – gondolta – jó program van, jó csapat van, működnek a dolgok, majd előterjeszti Ő a koncepciót a település sportért is felelős vezetőjének. Elmondja, hogy milyen jó hírét vitték ezek a versenyek a településnek a világban, hogy milyen szájreklámhoz, ingyen marketinghez jutott, s így meggyőzi Őt arról, hogy érdemes melléjük állni.
Kért, és kapott időpontot néhány hét alatt. Ott is volt a hivatalban a megbeszélt idő előtt öt perccel. A jelenleg” nagyhatalmú sündisznócska” azonban nem volt ilyen pontos. / Hiába no, nem király Ő, hogy erénye legyen a pontosság. Tisztelni a másik idejét, pedig nem volt módja eleddig megtanulni. / Harminc perc múlva, már a következő ügyfele is megérkezett. A hivatali Cerberus, már kezdte rosszul érezni magát főnöke pontatlansága miatt, de nem nagyon tudott mit tenni. Ám egyszer csak negyven perc késéssel, száján még a reggeli morzsácskájával, megérkezett a főnök. Emberünk be, de érezte, hogy nem szabad hosszúra nyújtani mondandóját, így letette a kész koncepciót az asztalra, majd röviden a lényegre térve elmondta jövetele célját. Meglepődve tapasztalta, hogy a vele szemben ülő Úr, nagy figyelmet összpontosítva, egyszer csak rajzolgatni kezdett az elé tett éves tervezetre. Ismerősöm nem hülye, hátradőlt, s rögtön tudta, hogy csapata innen semmilyen támogatásra nem számíthat.
Igaza lett. A csapat szétszéledt, az egyesület feloszlott, közel 20 év munkája vált semmivé.
„ Szóval erre mondtam, hogy mindegy eddig mit tettél, ha rajta vagy a listán, te abban a meccsben, nem kapsz meccslabdát, de még pályát sem…”
Orosz B.Erika
