Valami erő odavitte. Milyen erő vitte oda? Azt nem lehet tudni. Csak sétált a sínen, leszegett fejjel, nem is tudva mire gondoljon, nem is tudva miért, csak ott kellett lennie.
De jött egy másik erő, egy sokkal kedvesebb, egy vigyázó, egy átölelő, ami levezette a sínek mellé, s onnan haza., ami már nem volt otthon, csak egy lakás. Ez az erő azóta is vele van, de már nem sínről vezeti le, csak ott van mellette.
A lány története: egy család története:
A család: apa, anya, húg és ő, a nővér, aki 10 évvel idősebb a kicsinél, aki a tragédia után a maga 14 évével nagynak minősíttetett, a tragédia után odébb tett, a tragédia után egyedül maradt. .
Az apa, aki terror alatt tartotta a lány anyját. Nem ütlegelve őket, annál keserűbb eszközzel, a lelket verve szét, az anyja lelkét, a gyerek lelkét.
A kő legyen felmosva, a kő mindig szépen legyen felmosva, mert ha nem, akkor az apa ordít, mert az anya még a folyosót sem tudja normálisan felmosni
S a húg, akit az anya várt, a húg, aki sír, mert aprócska még és nem nyugszik meg nővére ölében. Az anya mos, természetesen kézzel, az apa pedig újságot olvas, természetesen fekve és zavarja gyermekének, annak a kis nyamvadtnak a bőgése. És a húg mindezt nem tudja, hogy az ő szűnni nem akaró sírása, a mosó anya, az őt kétségbeesetten ringató húg zavart okoz, ő nem érzi az egyre növekvő feszültséget, nem érti apja ordítását sem, mivel is szeretné betömni az ő száját. Neki, a kis nyamvadtnak csak az a fontos, hogy az anyjánál legyen, aki átveszi testvére öléből, s most már csak fél kézzel mos, a másikkal őt tartja és az apja olvas, a nővére pedig mindezt megjegyzi, mellettük állva szívja magába a kétségbeesést.
Az apa természetesen csalja az anyját, természetesen nap mint nap sarokba szorítja a lelkét, pszichésen szétmorzsolja, agyvérzésbe kergeti.
A lány története: az anya története:
Az anya mosta a követ, igyekezett normálisan, hogy ne legyen ismét vita. Rosszul lett, nem bírt felkelni az ágyról az iszonyatos fejfájás miatt. Akkor kapta az első agyvérzést, s a kórházban a folyamatos frontváltozások miatt ismétlődtek a kisebb- nagyobb agyi bevérzések , legyengítve szervezetét. Nem hitték, hogy innen nincs felépülés, mert akadt olyan nap, mikor az anya jobban érezte magát.
A nagyobbik lány meglátogatta, megkérdezte tőle, mit hogy készítsen el, hogy az apja szája ízének megfeleljen , főzni kellett . Az anyja felkészítette mindenre, utólag jött rá a gyerek, hogy akkor ők ketten : anya és lánya elbúcsúztak egymástól.
Táviratot kaptak a kórháztól, s a lányt egyedül találta anyja halálhíre a lépcsőházban
A lány húgát nagynéni nevelte fel, mert az apja így látta helyesnek. A húg négy éves volt akkor. Kéthetente találkozott a két testvér.
A lány viszont az apjánál maradt, mivel az apja így látta helyesnek, önnön számara helyesnek.
S, ha úgy látta helyesnek bezárta a lakásba, mert nem vele akart szilveszterezni; s, mikor a lány rádöbbent, hogy az aktuális nőt elhunyt anyja nevén feleségeként vitte el nyaralni , nos, akkor pofont kapott az apjától azért a mondatért:” Te ölted meg anyát!” Az apja ezt is úgy látta helyesnek.
A lány saját anyjává vált, ő lett ,aki vasaljon, meg főzzön, meg kiszolgálja az apját. A lány nem gyászolhatott, mert ő volt a nagy. Nem űlt le mellé senki, megkérdezni , mit érez, megkérdezni, hogy van Ő.
Az anyja leült mellé-álmában, egyszer, nem sokkal halála után. Leült mellé játszani, elmondani, hogy vigyázzon a húgára, vigyázzon magára, tanuljon, , s legfőképpen legyen boldog.
A boldogság nem sikerült. Jó ideig nem sikerült. Otthonról ugyanis el kellett jönni, el kellett menekülni az apja hasonmásához, a férjéhez, három gyermeke apjához. Az apja hasonmása nem csak lelkileg terrorizálta őt, testileg is. Pofonok, ököllel verés
De a sínről lelépés óta ott volt az a kéz, ami erőt adott ahhoz, hogy ebből kilépjen, hogy később kidobja a betegesen féltékeny kapcsolatát is,erőt adott ahhoz, hogy három gyerekkel egyedül maradjon.
A lány története: a felnőtt nő története:
A munkahelyén mellé állt egy férfi beszélgetni. Egy férfi, akit másik nő taposott meg és sokáig nem tudott elszakadni onnan, szerelmes volt hajdani feleségébe
A beszélgetésből barátság lett, a barátságból szerelem
.Ki vezette oda azt a férfit? Vezette-e valaki ezt a tökéletlen embert?
Aki nem tud főzni, nem ismeri a kerti növényeket, nem ért a divathoz, nem érdeklik a női rafinériák, nem érdeklik az ostoba emberek…
Csak a kettejük élete érdekli, hogy a nő mellette ne keseredjen el semmi okán, hogy mindennap legyen min nevetni, tartalmasan beszélgetni, mindennap lehessen egy remek filmet nézni, finomakat enni, jóízűeket inni…ezt a férfit csak az érdekli, hogy ő szeretve legyen… minden sínen legyen
(A-nak)
Ferencz I. Adrienn
