Tom Lumen, a fingerstyle gitározás egyik legismertebb hazai képviselője pénteken Miskolcon adott koncertet a Panyolai kávézóban. A koncerten mi is ott voltunk és egy szénsavmentes ásványvíz mellett beszélgettünk a gitárvirtuózzal miskolci gyökereiről, múltról, jelenről és természetesen jövőről.
Royal Magazin: Jó újra Miskolcon látni és hallani Téged. Életed jelentős részét töltötted ebben a városban. Jelent valami pluszt, hogy több ismerős, sőt a szüleid is eljöttek a koncertre?
Tom Lumen: A miskolci koncertek mindig különleges élményt jelentenek számomra, örömmel tölt el, ha Szüleimnek és régi Barátaimnak muzsikálhatok.
R.M: A Kácsi című dalod is utal arra, hogy –bár tíz éve Budapesten élsz- elég erősen élnek benned a Miskolchoz kötődő élmények. A múlt, vagy a jelen hatásai erősebbek, melyik város az, ahol otthon vagy?
T.L: Dalszerzés tekintetében és úgy egyáltalán az életben is a jelenre koncentrálok. A leginkább az inspirál, ha tökéletesen jelen vagyok és csak az adott pillanattal foglalkozom. Előfordul azonban az is, hogy egy dallamot egy régebbi emlék inspirál, így volt ez a Kácsi esetében is. Mivel Miskolcon nőttem fel, rengeteg meghatározó élmény, családi és baráti szál köt ide, így nem meglepő, hogy egy-egy dal ehhez a városhoz köthető. Budapesten és Miskolcon egyaránt otthon érzem magam, mindkét várost nagyon szeretem. A Karácsonyt például minden évben Miskolcon töltöm.
R.M: Az általad képviselt stílus neve fingerstyle, ami egy beszédes név. Hogy mutatnád be a stílust azoknak, akik még nem hallottak róla?
T.L: A stílus lényege, hogy a gitáros minden szólamot egymaga produkál a gitáron. A dallam, a basszus, az akkordok és a ritmus mind egyszerre szólalnak meg.
R.M: A koncerten több korábbi zenésztársad is jelen volt, ám nem melletted, hanem a közönség soraiban álltak. Nem hiányzik a másokkal való együttzenélés varázsa?
T.L: A közelmúltban kezdtem egyedül koncertezni, így egyelőre inkább varázsa van számomra a dolognak, mintsem hiányérzetem lenne. Azért a zenekari játék nem marad ki teljesen az életemből. Tavaly egy egész lemeznyi dalt írtunk Hudák Attila (basszus) és Szántó Sándor (dob) barátaimmal és remélem, hogy idén rögzíteni is tudjuk majd az anyagot. Március 29-én pedig a VálaszÚt zenekar vendége leszek néhány dal erejéig a Pecsa Caféban tartandó koncertjükön.
R.M: És a szólókarriereddel milyen tervek vannak a közeljövőre nézve?
T.L: A legközelebbi koncert március 22-én lesz Budapesten a Rézangyal Bistróban. Tavasszal egy EP-t jelentetek meg, ezzel egyidőben készül el az első igazi klipem, mindeközben igyekszem országszerte bemutatkozni a közönségnek.
R.M: Hogy látod, van kereslet a zenédre? Milyenek a visszajelzések?
T.L: Az eddigiek alapján igen bizakodó vagyok, egyre többen járnak a koncertekre, egyre lelkesebben. A komolyzene-rajongóktól a rockot és a jazzt kedvelőkig mindenféle arc előfordul a koncerteken.
R.M: Korábban több rockzenekarban is játszottál és a rock’n’roll-t, mint életformát is magadénak érezted. Most viszont a visszataps után a pulthoz mentél és egy szénsavmentes ásványvizet kértél. Ezzel megtörtél egy zenészekről kialakított sztereotípiát. Egyáltalán nem szoktál alkoholt fogyasztani?
T.L: Egyáltalán nem. Bizony jó ideig hivatásszerűen űztem a rock’n’roll-t, az elmúlt években azonban próbálok egészségesen élni. Leszoktam a dohányzásról, nem fogyasztok alkoholt, sportolok és próbálok tudatosan táplálkozni. E döntések következtében rengeteget javult a közérzetem, és ezzel párhuzamosan a pályám is kezd felfelé ívelni.
