Legyen a következő, mondjuk, … az Olajfalók!
Van-e, akinek ez a cím nem mond semmit? Ha néztetek a rendszerváltás körül tévét, akkor bizonyára mond.
Akkoriban rövid ideig divatban voltak olyan dokumentum-, pontosabban áldokumentumfilmek, amelyek azt voltak hivatottak tudatosítani a nézőkkel, hogy nem szabad mindent elhinniük a médiában. Pedig még az internetkorszak előtt voltunk…
Magyar filmesek készítettek valamikor 1990-egynéhányban egy Az igazi Mao című filmet, aminek ugyanez volt a tétje, de a mű nem kapott kellően nagy visszhangot. Szemben az (azt hiszem) néhány évvel előbb – talán még a rendszerváltás előtt?* – a Magyar Televízióban bemutatott Olajfalókkal, amely csehszlovák alkotás (Ropaci címen), és a magyar közvéleményt is alaposan feldúlta. Amikor leadta a tévé, annak ellenére napokig-hetekig folyt a vita a közbeszédben, vajon igaz-e a dolog, hogy tudomásom szerint rögtön a film után volt stúdióbeszélgetés is, amiről éppen arról szólt, hogy milyen ügyes trükk a sztori, mennyire alkalmas a nagy tömegek becsapására. Persze, mai szemmel már elképzelni is nehéz, hogyan ugrottak be a jónépek ilyen simán… Na, nem mintha nem történne meg hasonló velünk mai is nap mint nap – csak most már nem olyan feltűnő. „Megszoktuk”.
Elvégre abban az országban élünk, ugyebár, amely Isaurának gyűjtött, meg mitudoménmilyen szappanoperahősnő szemműtétjére. Már feltéve, ha ezek a legendák igaza. ( http://www.urbanlegends.hu/2010/10/isaura-felszabaditasara-gyujtottek/ )
Ne higgyünk el semmit? Fogalmam sincs 🙂
De az Olajfalókat, ha jut rá egy kicsivel több idő, érdemes újranézni. Hát még ha valaki annak idején lemaradt róla.
Magyar szinkronos.
Balogh Attila
* megvan, 1987 a dátum ( http://hu.wikipedia.org/wiki/Olajfal%C3%B3k )
